A HAZUGSÁGOK SZINTJEI

 

A hazugságnak nincsen foka, gondolhatnánk. Mégsem állja meg a helyét, hogy ami nem igaz, az mind egyformán hazug, és a hazug ember egyike sem különbözik a másikától. Valójában más a gyermeki hazugság és az érett ember előre kitervelt, sokszor aljas okfejtése vagy pókerarcú hallgatása. Ez utóbbit módszeresen alkalmazva politikának is nevezik. 

A XXI. század hazugságözönében vergődő világ leglátványosabb, máig félremagyarázott eseményei New Yorktól kezdődően Budapesten át vezetnek Tatárszentgyörgyig. A történések sorrendje a nevezett helyszíneken: az elhíresült 9/11, azaz 2001. szeptember 11-e, Pesten például Kádár földi maradványainak kihantolása 2007-ben, de Tatárszentgyörgy-Táborfalva vonatkozásában sem a valós háttérről szóltak a tudósítások. Amit a gondolkodó ember felismer, arról még mindig hallgat a hivatalos politika. Egyetlen magyar párt vagy vezető sem tett beismerő nyilatkozatot szeptember 11-ről!

Kivétel lehetne a 2006-os őszödi beszéd, amely azonban mégsem a miniszterelnök őszinteségi rohama volt, hanem provokáció, így méltán megkaphatja Petőfi „helység kalapácsának” mintájára az állandó jelzőjét is: az őszödi hazugságbeszéd. Az előbbiben Bagarja, a béke barátja, a mai magyar valóságban pedig a politikusok bizonyulnak a pénz barátainak.   

Ki lesz a magyar miniszterelnök? – kérdezik ma sokan. A válasz egyértelmű, azaz úgyis mondhatjuk, teljesen mindegy, ami a személyét illeti. A szó szerint határtalan fejlődést hirdették koronként változóan Rákositól, Kádáron, Antallon át Gyurcsányig. Ha lenne politikai mérésügyi hivatal, bevezetné a hazugság mértékegységét, ami ma 1 gyurcsány lenne. Az aljas indokból elkövetett hazudozás lehetne a gyurcsány-négyzet, a nemzet elleni hazugságok mértékegysége pedig a gyurcsány a köbön – írtam korábban.

A mai hazugságláncolatban e folyamatnak legalább három szintje van, úgymint miniszter, szóvivő és politológus. Az utóbbival kezdve: a politológus olyan fizetett ügynök, aki széleskörűnek látszó tudását szemellenzősen, a függetlenség látszatát keltve, jó fizetésért a politika szolgálatába állítja. Hasonló a feladata a szóvivőnek, ahonnan már csak egy lépés a miniszterség, sőt a miniszterelnökség. Be kell látni, a miniszter sem több egy diplomás szóvivőnél. Legmagasabb szinten soha egyetlen önálló gondolatuk nem hangzik el, sőt az államelnökkel bezárólag tanácsadók, szakértők gondosan válogatott mondatai jelennek meg „korszakalkotó” beszédekként. Mindannyian a háttérhatalom, a média bábfigurái. E folyamatnak képi dokumentációjaként nemrég könyv is jelent meg: Fotók, amelyek megváltoztatták a világot. Ennek egyik képe az Európai Unió vezetőit ábrázolja. A csalás már a könyv címében benne van, nem a fotó változtatta meg a világot! De nem is az unió vezetői!  

Hová tűnt Petőfi tisztánlátása? Lelkesítő sorai között nem a rövidlátó demagógia húzódik. „Ha majd a bőség kosarából mind egyaránt vehet, ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet…” Amit a költő feltételhez kötött, arról az eltelt másfél évszázad bizonyította, lehet szent a cél, de a megvalósítás utópia. Utópia a nagy francia forradalom hármas jelszava, a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Két évszázad fejlődése (fejlődés volt-e mindaz a növekedés, ami végső soron a földi élet elpusztításához vezethet?) bizonyította, a jelszavak mögött elnyomás, egyenlőtlenség és ellenségeskedés húzódik meg. Petőfi még azt is mondhatta: Száz vasutat, ezeret, a mai jelszó mégsem lehet ennek mintájára: Száz repteret, ezeret, még kevésbé: Űrállomást minden falunak! A véges anyagi világban új jelszó kell, ami a készletekkel való gazdálkodásra figyelmeztet. Ebben, a természet és a kultúra védelmében, az értékek megtartásában lehet nagy a magyarság. Az Európai Unió kényszerrendszerében, egy diktátumban csak az alulmaradás, a megsemmisülés lehet a magyar sors. Ha a kommunista diktatúra és az utóbbi két évtized rendszerváltásnak nevezett hazugságláncolataiból nem tanul a magyarság, akkor újabb becsapások előtt áll. A gondolkodás azonban kiutat mutathat.

 

Dr. Nagy Attila,

orvos, közíró