Gavallér János

A kőhöz vert ruha


Ketrecem rácsa: Sehová néző arc!
- Mutáns emberi óhaj a szabadság.-
Cifra szűröm vedlene, megcsömörlött,
lelkembe szorult fájdalom hömpölyög,
s a kőhöz vert ruha szétszakad, őrzi
mocskát, - megtisztulni nem szabad!- pucin
állunk, mint ahogy születtünk, a vártán,
s nem őrzünk semmit: fátyolködben a vágy!
Árulással szőtt tudományt faltunk,
néha akartunk, bele-belehaltunk,
s utódunk nem kapott semmit soha,
megkötözte szívét a vén mostoha
nyugatnak nevezett intelligencia.

2010.01.18.