Gavallér János

A megfagyott idő


Jajgat Rákóczi, Kossuth, Trianon!
Jajgat 56 és a hatodik koporsó!
Temetetlen múltunk jajgat,
jajgat a megfagyott idő.
Konzervált rabszolgaság,
muszáj kiabál, muszáj
visszhangzik lelkünk mélyén,
- emberkiáltás, az életút végén!
Mindent elnyelő verembe estünk,
leszállt az estünk,
Jézus Krisztus kerestünk
s mindig, mindig mi vesztünk!
Semmibe veszett vagy kiverték,
kinevelték belőlünk a hitet:
Materialista haszon hitet hintett
az újvilág, rend uralkodik, törvény,
örvény kavarog bennünk
s nincs már szent eskü.

Jajgat Rákóczi, Kossuth, Trianon!
Jajgat 56 és a hatodik koporsó!
Oly sokszor és újra és újra
megölik, eltemetik az embert,
a szívben élő igazság sóhaját
és a semmiből,
az agyongyötört érzés
szűztisztaságának csirája burjánzani kezd:
Újszövetség épül,
a mindenség törvényeire esküt
köt újra a szív!
Hiába minden,
szív nélkül nincs élet,
nincs törvény,
nincs Isten!
Haszon mocsárban fürdik az érdek,
fetreng a lét a szennyben.
Jajgat Rákóczi, Kossuth, Trianon!
Jajgat 56 és a hatodik koporsó!
Megfagyott az idő, minden eladó,
és a semmiből,
az agyongyötört érzés
szűztisztaságának csirája burjánzani kezd:
Újszövetség épül,
a mindenség törvényeire esküt
köt újra a szív!

2010. 10. 28.