A dögbank

 

2012. 06. 28.
 

Halálból, kárból hasznot húz,
él, lélegzik, fal, sánta hiúz,
tudatunkba telepedett
reszkető bacilus telep,
- döngicsél, csipeget a vég!

S mint tudatlan, bárgyú gyerek,
cicázik, kerget, fut, integet.
Hálát üzen, ha béna vagy,
hátára fordult vén varangy,
- döngicsél, csipeget a vég!

S ha onnan nézed szép lét
a halálban lélegző légy!
S a bűzt a halott árasztja,
élőt fertőz lába nyoma.
- döngicsél, csipeget a vég!

Döglégyé az első falat,
csápja kutat, fertőt szippant
a keselyű még vár, köröz,
fekélytestünk még-még hörög,
- döngicsél, csipeget a vég!

Munkát emészt, erőm eszi,
dögterítékén kétkezi
emberek kínbére csurog,
nektár a vér, halál zubog,
- döngicsél, csipeget a vég!