Gavallér János

Álmaink könnyei
                / A bölényvadász emlékére/

Álmodtuk álmaink
felhők alatt csukott szemekkel,
álmodtuk álmaink!

Idegeinkben, a tudat alatt
tudtuk hogy ott, felhők fölött a nap,
minden éjjel, minden nappal
vártuk hogy egyszer ránk ragyog,
hogy bármily zord idő után egyszer ki süt majd a nap
bivalyvadászok barlangjából
szemünk sarka, felfedezi a napsugarat!

Felszáradnak végtelen puszták
s dübörgő porfelhők után vágyva
futott a képzelet,
illúzió vadászat minden hajnal
mikor élet kél a föld peremén
s fölszáradnak álmaink könnyei.
Fölszáradnak álmaink könnyei.

Ha nem is látod, ha nem is érzed
minden reggel felhők mögött,
felébrednek a napsugarak,
dübörgő porfelhők fölött
élet éled, élet virágzik a halálból,
ha hited nem hagy el soha!
Hej! Élet virágzik a halálból,
ha hited nem hagy el soha!

Álmodtuk álmaink
felhők alatt csukott szemekkel,
álmodtuk álmaink!

Ki süt majd a nap,
bivalycsordák dübörögnek,
porfelhő száll,
tüzek égnek az égi szemeknek,
a felhők eloszlanak...
Minden éjjel, minden nappal
vártuk hogy egyszer ránk ragyog,
hogy bármily zord idő után egyszer ki süt majd a nap!

2009.08.08.