Szilágyi Ákos a New York Polgári Kör vezetője. Arról kérdeztük, milyen ma
a valóságban az az állam, amelyre nap nap után mint megfellebbezhetetlen
tekintélyre hivatkozik itthon a politikai osztály legtöbb tagja.
– Mit mond ma az átlag amerikai, ha találkozik egy ismerősével az utcán?
– Panaszkodik.
– Furcsa, mert úgy gondolná az ember, hogy ez egy szélsőségesen optimista nép,
ez az amerikai mítosz egyik legfontosabb eleme!
– Hát ez most elveszett. Olyan válságról van szó, amit nem lehet letagadni. És
láncreakcióként működik a jelenség. Először a kisboltok forgalma esett vissza,
aztán az egészségükre kezdtek kevesebbet költeni az emberek, aztán szemtanúk
szerint olyan sátortáborok létesültek például az álomvárosnak számító Las Vegas
környékén, ahol a bankválság áldozatai, a házaikból kilakoltatott amerikaiak
élnek. Ezt persze még véletlenül sem mutatja meg semmiféle hazai liberális vagy
atlantista média sem, hiszen azonnal összeomlana az erős és befolyásos
Amerikáról mint a demokrácia legfőbb támaszáról alkotott kép.
– Hogy néz ki napjainkban az amerikai társadalom? Maradt-e még valami a
jellegzetes jenki kultúrából?
– Maradt, de erősen fogyóban van. Megállíthatatlanul zajlik az ország déli
határain a latinok bevándorlása, s különös helyzet alakult ki körülöttük. Az
illegális, spanyol ajkú bevándorlók már tíz évvel ezelőtt is hatalmas
tüntetéseket rendeztek Los Angelesben ahol segélyeket, valamint ingyenes
egészségügyi ellátást követeltek. Hangsúlyozom, illegális bevándorlókról van
szó, akiket ott, helyben összefogdoshatott volna a Los Angeles-i rendőrség. De
nem, ehelyett tárgyaltak velük a város vezetői.
– Mit szóltak ehhez az adózók?
– Botrány lett a dologból. Egyébként sehogy sem akarnak szűnni az efféle
cirkuszok. Fél évvel ezelőtt az arizonai kormányzó azt mondta: elég! Merthogy
van egy szövetségi törvény az illegális bevándorlással kapcsolatosan, s ő azt
innentől kezdve alkalmazni szeretné. Azonnal fölüvöltött a liberális kórus. Itt
mutatkozott meg, miféle párhuzam húzódik az amerikai latinkérdés, s a
magyarországi romaprobléma között. Rögtön lerasszistázták, lefasisztázták
Arizona állam kormányzóját.
– Obama hogyan viszonyult mindehhez?
– Az elnök? Ő is élesen elítélte Arizona kormányzóját, ezzel tulajdonképpen
nekiment az Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségi törvényének. Vicc az
egész.
– Igen, de a hazai liberálisok is mindig arra hivatkoznak, ez egy olyan
migrációs folyamat, amelyet elsősorban a Dél-Amerikára jellemző szegénység, s a
rossz szociális állapotok váltanak ki…
– Ez csak népbutítás. Az a helyzet, hogy az amerikai határőrség a legkorszerűbb
eszközökkel sem képes megvédeni az ország déli határát. Ömlik befelé a
bevándorlók tömege, akiknek jelentős része természetesen nem dolgozni jön, hanem
drogot árul, lopásokat, betöréseket, rablásokat követ el, illetve bekapcsolódik
a szervezett bűnözésbe. Az sem ritka, hogy latin bandák fényes nappal, az utcán
erőszakolnak meg nőket, leányokat. És szinte minden ellenállásra lőnek.
Gyakorlatilag egész Dél-Arizona élhetetlenné vált.
– A pionírok lesöpörték volna ezeket a bandákat...
– Lehet, de ma huzavona megy a kérdésben, és nyomul a Magyarországon is jól
ismert, visszataszító liberális politika, amelyet egyébként épp a
bűncselekmények áldozatai érdekelnek a legkevésbé. Noha ez a politikai csoport
szavakban ott is mindig a humanizmus eszméiért száll síkra.
– Ki áll ennek a hátterében?
– Ugyanazok a világhatalmi centrumok, amelyek Magyarországot is erre a pályára
csúsztatták. Fél éve, amikor Arizona kormányzója a liberális támadások
kereszttüzébe került, a média készített egy közvélemény-kutatást. Kiderült, hogy
az Egyesült Államok lakosságának legalább a hatvan százaléka Arizona kormányzója
mellett áll. Erre a közvéleményre azonban cseppet sem kíváncsi a világ
legdemokratikusabbnak mondott államában a liberális hatalmi csoport. Sőt, ha
kell, szembemegy vele! Ugyanaz folyik ott, ami itthon. A magyar lakosság nagyon
is jól ismeri a romákat, mégis naponta hazudtolja és erőszakolja meg cinikus és
provokatív módon ezt a tapasztalatot egy vékony liberális vezető réteg.
– Valamiféle világméretű összeesküvést feltételez... Nem túlzás ez?
– Nézze, ahol olyan fokú civilizáció létezik, hogy van vezetékes víz, illetve
van áram a tévé bekapcsolásához, ott ez a hatalom teljes gőzzel próbálja
manipulálni az embereket. A végső cél egy gyökereit elszakító, identitását
elfeledő embermassza létrehozása. Mert ezen könnyű uralkodni. Épp azért nem
jutott sokra például Afganisztánban ez az elit, mert képletesen szólva ott még
nagyon fejletlen a vezetékesvíz-hálózat.
– Hogyan élnek a kinti magyarok?
– Mindenütt van egy lelkes csoport, amely ápolni próbálja a nyelvét és a
hagyományait. De nagyon kicsik ezek a csoportok, s mindig ugyanazokat az arcokat
látni az összejöveteleiken. Az elmúlt években egyébként ezrével indultak meg
itthonról Amerika felé a gazdasági menekültek. Fiatal emberek, kiégett lélekkel.
Pici, alagsori lakásokban húzzák meg magukat, takarításból, építőipari munkából,
jobb esetben bébiszitterkedésből tengetik a napjaikat. Nyilván nem erre
számítottak, de azt gondolják, hogy még mindig jobb egy gazdag államban
nincstelennek lenni, mint egy szegényben. Ez a Gyurcsány-féle szlogen, az „el
lehet menni” valósága.
– Milyen visszhangja van New Yorkban egy hamisítatlan, Mohácsi Viktória-féle
akciónak?
– Az amerikai médiában megjelenő reflexiók messze nem olyan hangosak és
jelentősek, mint ahogy azt itthon tálalják. Egyébként ehhez nem kell kijönni New
Yorkba. Úgy tűnik, az egész rendszer kiválóan működtethető itthonról is,
gombnyomásra. Normális és hétköznapi állapot lett mára, hogy a The New York
Times az árpádsávos zászlóról vagy Orbán fasizálódó Magyarországáról cikkezik.
– No de a Times a világ egyik legtekintélyesebb lapja! Hogyan képesek
látatlanban mindent leírni?
– A hatalom ujjlenyomata mindenütt belemaszatolhat a sorokba. Tom Lantost
egyszer megkérdezték, mi a véleménye Magyarország gazdasági helyzetéről. Nem tud
róla semmit, mondta, nem jut ideje ilyesmivel foglalkozni. Két mondattal arrébb
azonban éles kirohanást rendezett Magyarország ellen, mert ötvenhat fiatal
letette a gárdisták esküjét a Várban.
– Ebből is látható, milyen jó, hogy létesül egy intézet Magyarországon, amely
Tom Lantos nevét viseli…
– Valakinek biztosan jó lesz. Bartus László nyilván örömódát ír majd róla a New
York-i Népszavában.