Gavallér János

Az elvérzett óhaj


sötétszobákban remegő mersz,
suttog álmában a bűntelen,
bűntelen bűnös a gondolat,
s hull a könny, sír, sír az ártatlan.

szögre akasztották a hangját,
ott nyög, fuldoklik az igazság,
trendskatulyában vigyázzállást
vezényelt strigula-kapitány.

figyel a fal, a pók, a poloska,
betakar, elfed hóbagoly szárnya,
árny jár a léptek után, kutat,
foltot keres lelken a kutya…

ugató tábor, arany-gulág,
sóval hintett priccsen motoszkál
az élősködő. fekvő rendőr
őrt áll, jelent, keze reszkető…

utánunk nyúlnak piszkos kezek,
törvénybe épült téglák ezek,
sőt, sarkosított törvényeket,
gyártanak, gyártatnak, ellenünk

mindegy a szív, csak a győzelem,
a győzelem a fontos, a pénz…
anyjukat-apjukat is akár,
árulják, kufár kalodát...

szívre szorított szíj, szájtapasz,
mukkanni se merő slepp-malac
körbeugrálja a parazsat,
apanázs a torkunkon akad,

a bárány vére csurog, csurog,
szemünkben fájdalom könny kullog,
millió áldozat néma marad…
szívbe fúlt vágy, halott vér alvad.

2010. 11. 03.