Gavallér János:
Belefáradtam
Belefáradtam, s belefáradtak őseim is mind a
tett szűkmarkú fizetségének kényszerkenyerébe. Fel tudják fogni az
értelmiségi munkaköröket betöltő egzisztenciahuszárok, hogy mit jelent
becsületesen megélni a minimálbérből? –Aligha. Itt, békés hazámban,
egyszer felismerjük a létezhetetlen igaztalanság túlburjánzását, a semmi
másról nem szóló szónoklatok mögött a hatalom erőszakjátékait,
árulásait: S akkor az Isten kegyelmezzen meg a szív hitét mocskoló
eszmemestereknek, pénzimádó aljanépségeknek! A minden mindegy végereje,
- mert mit veszíthetünk mi rendszerváltás előtt és rendszerváltás után
is vesztesek, becsületesek, - dühünk, hatalmasabb a realizmus
megalkuvásaitól.
A boldogulás hazugság meséin ringatózó trendfaló törvénysértők, magukkal
is el akarják hitetni, hogy a hazugság gyártás (politizálás) fontosabb
és előbbre való, mint a mindennapi betevő előteremtése. Az egész művileg
gyártott fejlett világ megfeledkezik önnön gyarlóságáról, hogy tudni
illik a nyugati jóléti társadalom a világgyarmatosítók erőszak útján
szerzett vagyonára, népek kizsákmányolására épült, és ezt akarja Amerika
exportálni demokrácia álarcban. Az utolsó falatjainkból is el kívánják
venni kényelemkenyerük nyereségét, ezért a gazdaság gyarmatosításához
folyamodtak.
(Simon Perez szavait idézve:
„Manapság
gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat
alapítani. Nézzék meg, mekkora birodalmat épített ki magának rendőrség
és katonaság nélkül Bill Gates, s azt is láthatják, hogy micsoda ereje
van neki. A kormányok ezzel szemben nem képesek realizálni az erejüket,
van költségvetésük, de nincs pénzük. A kormányok tehát képtelenek az
eredményes működésre, de a cégeket nem kötik gúzsba a korlátozások”)
A
pénzisten hivők tehát a termelés emberiséget szolgáló logikájának
megsemmisítői.
Olyan gyerekes egyszerűségek figyelmen kívül hagyása már természetes az
önzés bajnokainak, hogy csak és kizárólag az előállított javaknak van
értéke, a pénz csak mérőeszköze a cserének. A fától már képtelenek látni
az erdőt, de az erdő élővilága már egyáltalán nem érdekli őket. Simon
Perez úr is választhat, egy korty víz és egy dollár haszon között, mert
míg elhitetni képesek médiareklámok útján, hogy igyunk dollárt, addig
nincs szükségünk vízre, de ha természetes logikánkra építve úgy
gondoljuk fontosabb a víz, soha el nem cseréljük! Az értéktelen semmit,
a pénzt, olyan hatalommal ruházza fel a világelit, hogy bűvöletébe kerül
az ember, mint a kígyómesének. Az értéktelenség kiszolgálójává, hazug
ember-jogharmonizáció importálójává vált társadalmunk
egzisztencia-huszárhada: Mert a társadalom 30% nélkülöz, 30% vegetál,
30% a lelkiismeret tükrébe fúl és igaz, ami igaz 10% sosem látott jó
módban nyalja a talpát a „gyarmatosítóknak”.
A szélben hordozott mag biztosabb talajra számíthat, mint a
Kárpát-medence lakossága. Kétségbe vonható-e az a tény, hogy
Magyarországon előállított mennyiség x értékkel bír, és az az x érték
mindig ellátta a lakosságot szemszájnak ingerével, vagy ha Magyarország
a liberalizált tröszt-oligarchiák tulajdonává válik nem x mennyiséget,
hanem y mennyiséget tud majd előállítani? Az emberi szükségletek
kielégítésére mindenkorban az emberi erő képes volt, viszont a
zsákmányimádat a létező technikai fejlődést saját terjeszkedésére, a
gyarmatgazdaságok műszükségletek kielégítésének gyártására, technikai
erőfölény által, műfogyasztásra, infrastruktúrafejlesztésekre
kényszeríti a bennszülött népeket. Hazánkban az autópályák ilyen ütemű
építése nagyon jó példa erre, mert ebben az országban egy kelet-nyugat
irányú autópálya bőségesen kiszolgálná az igényeket, ám a csereeszköz
tulajdonosok hatalmasodása, gazdasági befolyása útján, önmaga kényelmét
szolgálva, hálózatokat képez területünkön kénye-kedve szerint,
ugyanakkor 3 millió léthatáron tengődő honfitársunknak még az alapvető
életszükségletek szolgáltatását sem nyújtsuk. Kinek a bugyuta agyában
van olyan társadalmi fejlődés, ahol az emberek életminősége hanyatlik?
Mert ugye, akinek nincs munkahelye annak nincs jövedelme sem, és ha a
technikai fejlődés nem arányos a jóléti fejlődéssel, akkor bizony a
technikai fejlődés elorrozza a humán fejlődés elől a munkahelyeket, azaz
gépek foglalják el az emberi munkahelyeket, csökkentve a költségeket,
növelve a hasznot és elnyomorítva az embert, életminősége hanyatlik.
Aránytévesztésben szenved a modernkor.
Belefáradtam, hogy az egész világnak több jusson az általam előállított
környezet simogatásából, az úgynevezett világörökségnek kikiáltott,
luxus igényeik visszataláljanak a természethez. Több joga van egy
Mammonhívőnek a Hortobágyon autókázva vadászni, mint nekem, bennszülött
létemre gyalog gombát szedni! Mert ők, a természetes élet
ellehetetlenítői, megfizetik a mesterséges csereeszközük útján, hogy az
életteremet felajánljam szolgáltatásként életemért. Hogy aztán meddig
tűröm a fából vaskarikagyártást, na erre nincs garancia.
2009.01.02.