Búcsú egy távozótól
Miféle tavasz ez - vészjelekkel terhes:
Isten előbb végez, minthogy Ember tervez!
Késik a kikelet, felhő reményt oszlat.
Riadt madár rebben, gyászénekek zsongnak.
Éjfekete szívvel állunk itt e körben,
megütött lélekkel árvulunk letörten.
Fogynak a jók: mennek, néma jelre szöknek -
maguk után hagyva egy-egy új jelöltet…
Búcsúzunk Etelka! Legyen könnyű útja.
Őrizzük a szemét, bennünk él a múltja.
És ha szólít az Úr, megy majd, kin áll a sor;
s miért épp ő – talán Etelka válaszol.
Csorba Tibor
2011.