Búcsú egy távozótól

  

Miféle tavasz ez  - vészjelekkel terhes:

Isten előbb végez, minthogy Ember tervez!

Késik a kikelet, felhő reményt oszlat.

Riadt madár rebben, gyászénekek zsongnak.

  

Éjfekete szívvel állunk itt e körben,

megütött lélekkel árvulunk letörten.

Fogynak a jók: mennek, néma jelre szöknek -

maguk után hagyva egy-egy új jelöltet…

  

Búcsúzunk Etelka! Legyen könnyű útja.

Őrizzük a szemét, bennünk él a múltja.

És ha szólít az Úr, megy majd, kin áll a sor;

s miért épp ő  – talán Etelka válaszol.

  

                                           Csorba Tibor

                                                2011.