Ébredj Hazám!

 

2012. 07. 31.
 

Van-e, ki megkérdi: Hol voltatok?
Hol voltatok hősök, bátrak, okosok?
S lesz-e, ki válaszol?
Vagy mindig csak némák és hazugok,
önérdek mögé bújt paraziták
csűrik-csavarják a szót?

Évtizedek, -századok kínja gyűl,
és nincs, ki ordítná: Megöl a bűn!
Eddig derekunkat szorította szíj,
ma már nyakunkon a kötél
s azt hazudják: hintázik szív!
Egyszer fent. Egyszer lent. Fütyül szél,
pipiskedik, spiccel a remény,
nyakunkon szorul a kötél.

Számít-e a gyermek, a család, a haza?
A léleknek kell, legyen otthona!
Ne hallgassatok soha, senki másra,
csak a szívetek válaszára!
Ne hallgassatok gazdag ostobákra,
csak, csak a szívetek szavára!

A reménytelenség abroszán mámor,
„szem-szájnak ingere” Sátán-mételyméreg,
s habzsolni kell, tobzódni: Muszáj-ukáz tort
ül a világ, a lelkünk fölött, ha hagyjuk!
A mi érdekünk, hazánk, családunk
senkit sem érdekel? Miért higgyünk?
Testünket felfaló farkasok, vonyítanak,
kell nekik a tér, a föld, az idő, a Haza!

Némák és hazugok árulják a Hazát,
a lélektest legszentebb otthonát!
Hallgass a szívedre, ébredj Hazám!
Ne add el őseid örök otthonát!
Hallgass a szívedre, ébredj Hazám!
Őrizd, mentsd meg, Mária szent országát!
csak az önzés fénye ég!