Egzisztenciális bizonytalanság
2012. 06. 25.
Hallhatjuk, láthatjuk az elégedetlenséget és csupán emberként, érző lélekként kell járnunk-kelnünk, hogy megértsük a törvény, az nem érez, a társadalom nem toleráns – Nyírő után szabadon-. Átgázolt rajtunk a jog és itt állunk kifosztva, félve a holnaptól, a tegnaptól, mindentől és mindenkitől.
Nevezze bárki, bármilyen rendszernek, legyen ez a legmodernebb, de fel kell ismerni a legembertelenebb az a rendszer, ahol az elit, a megbízóinak akaratát, szándékát tűzön, vízen keresztül végrehajtja, figyelmen kívül hagyva a lélektant. Milyen világban élünk, ahol korlátozzák a lehetőségeinket, ahol a kereskedelem arról szól, hogy a gazdasági törvények jogegyenlőtlenséget biztosítanak az erősebb, a hatalmasabb tröszt számára, így ellehetetlenítik az önellátás, öngondoskodás legalapvetőbb emberi vágyat.
Mert felnőtt, felelős ember csak az, aki képes önmagáról gondoskodni.
De, abban a társadalomban, ahol megfosztják tulajdonától, földjétől, gyárától -ami hazánkban a privatizációs szabadrablás által kialakult-, ott képtelen érvényesíteni érdekeit, mivel belekényszerítik a legszélsőségesebb szerencsejátékba, a tőzsdézésbe. A haszon nem annullálhatja az embert, ám a globalizmus mechanikája kísérletet tesz erre.
A munkanélkülivé vált embernek képtelenség megmagyarázni, hogy egy gép sokkalta nagyobb hasznot tud realizálni, mint sok-sok emberi kéz és a gépesítéssel nem is az a baj, hogy növeli hatékonyságunkat, hanem azzal, ami a következménye. A következménye ugyanis az, hogy a tulajdonosa (a gazdagabb, az erősebb) a realizmust mumusként kerülve, űzi, hajtja a gazdasági növekedést, holott az életminőség fokozása a végtelenségig nem lehetséges, illetve csak olyan kitételekkel, ami a legszegényebb, legnyomorultabb ember számára is realizmus lehet. Mint tudjuk, belátjuk, vagy titokban a tudomány álarca mögé bújva hirdetjük: Vannak kiválasztott dinasztiák, társadalmak, amelyek globalizált emberi jogokra hivatkozva, mégis többre, jobbra hivatottak, mint mások. A jobb körülmények csupán a farkastörvénynek köszönhetők, hiszen a gazdasági függőségek kialakítása, már megfosztja a gyengébb, a kisebb, a munkanélküli, a hajléktalan embert, nemzetet a jogérvényesítés lehetőségétől. Mert versenyezni nem tisztességes a gyengébbel és a világkereskedelem, a gazdasági törvények erre kényszerítik a kisebb, a szegényebb társadalmakat, bizonyítva ezzel, az úgynevezett jóléti államok embertelenségét!
Mert felnőtt, felelős ember csak az, aki képes önmagáról gondoskodni.
Az oligarchikus berendezkedés tetten érhető mindenütt, ahol arról prejudikál a sajtó, hogy a versenykiírások meghirdetése az alapja a piac gördülőképességének. Mivel nem rendelkezhet a szegényebb, a gyengébb ugyanazon feltételekkel, így minden versenytárgyalás egy szemfényvesztés. A tendert, kizárólag a gazdagabb, a hatalmasabb befolyással bíró társaság nyerheti el, ami a világon, a korrupció fogalmából lobbizó elitet termelt. Ez az érzéketlen elit, aztán elhivatottnak gondolja magát a földi javak fölötti uralkodásra! Nos, azok az emberek, akik hajlandóak meghozni azokat a törvényeket, amelyek biztosítják az oligarchiák működést, azok egzisztenciális biztonságban élhetik életüket. Azok viszont, akik ugyanolyan életminőségben, ugyanolyan feltételekkel szeretnének élni, mint a gazdasági erőfölénnyel visszaélő elit, nos azok létbizonytalanságban, kilátástalan hétköznapok között kénytelenek tengetni életüket.
Önmagáról gondoskodni csak az, az ember képes, aki beáll a sorba szolgálni a hierarchikus-jogot, tehát egzisztenciális biztonságban akar élni. A jog viszont, úgy néz ki, csapdába csalta az embert, mert csakis a magántulajdon nagyságától függ hatékonysága. A haszon nem annullálhatja az embert, ám a globalizmus mechanikája kísérletet tesz erre.