Gavallér János
Elillanó teher
Most már nem
facsarhatják tovább szívem!
Most már nem.
Most már, ha fáj,
kiáltok egy nagyot.
És ha remegnek a
hegyek, mosolygok:
Mert lelkem erős, s ha
kell,
Felébresztem a világ
lelkiismeretét
És feltámad szentlelke
az embernek,
Mert élni akar az élet,
Mert élni akar minden
élet!
Most már elég!
Most már nem hordom
tovább a bajt, hátamon!
Most már nem.
Most már, világgá
kiáltom bajom:
És ha kell - magyarok
szent lelkére esküszöm,
Remegni fog a világ s
ragyogni az igazság-,
Megint földet ér a
menny,
Mert Isten akarata
szent!
Mert mindenki éhezi a
jogot,
Mert mindenki szent és
sérthetetlen!
Az élet kiált az élet
jogán!
Most már mindenkinek
jár az áldás, talpra állás!
Most már jár.
Most már eljárta
bolondját a világ
És nem lett jobb egy
fikarcnyival,
Mert kiszakadt az
egység és kétség uralkodott,
Mert szentháromság a
földre rogyott
És kiszabadult a
kárhozat
Mert az ember lett az
áldozat,
Most már feltámad Isten
lelke:
Elillan az ember terhe!
Most már felemelem
megalázott fejem,
Most már merem,
Most már akarom
emberségem!
És érzem, hogy a
csillagok velem
Lélegeznek minden
pillanatban.
Mert szent és
sérthetetlen mindenki joga,
Mert egy és ugyanaz a
világegyetem velem,
Mert egy porszem
akkora, mint a végtelen:
Mert most már értem,
Szívembe lakik az
Isten!
2010. 04. 26.