Gavallér János
Emberszív
Nyüszítő alázattal,
érezve, látva mégis vakon,
gazdába bolondult,
láncra vert pórázon,
boldogtalanul ugatok:
Magyar vagyok.
Csurog, rám a Sátán óceánja
s iszom a kimért halált.
- Kacagnak éjszakában szirén-dallamok-
s lelkem viasz-gátja (Én örökké hallgatok!),
csak a csillagok múlnak el,
az éjszakák és a nappalok:
Öröm s bánat, emberszívként,
én örökre megmaradok!
2010. 08. 14