Földnektár

2012. 08. 23.

Kótermaszlag ringat;
egyre több s egyre nagyobb
káoszt gyúr az agyban,
a kommunikáció
és halálra ítélt a ráció,
nincs konzekvencia
- hullámok koptatják a szirteket-,
s néma sirályok siklanak,
mint szántóföld fölött
mikrovitorlások,
zsákmányt gyűjt, földnektárt,
minden ránk révedő tekintet..

Belőled nőttem én,
savanyú szikkadt szik,
s hiába morzsolja erőm a ma-kép:
- Mert haldoklik minden dzsinn!-
A puszták népében,
már most, a legsötétebb éjben,
bimbózik a remény.

Elnyeled vizünk is Nagyisten,
állataink siralma sem jut el hozzád,
de lásd:
Őrizzük, agyongyötörten is, a Hazát!

Kóklertolakodók sivatagává válunk,
hisz fogalmuk sincs minek a szív,
hogy mindenhez kell érzés és szeretet,
haszonpokolba nincs,
nincs emberi érzés.

Csak azt öleli át a föld,
ki átöleli a földet!
Átölellek édes Hazám,
ölelj magadhoz,
röghöz kötöttségem!