Gavallér János

Fosztogattok


Kimondható-e a gyalázat?
Kimondható-e annyi bánat?
Ha eltitkolt a szó és nincs alázat!

Kimondható-e a bírálat?
Kimondható-e annyi bánat?
Ha betiltott a szó, ha a jog parázna!

Trónok lépcsői előtt hever
az emberbőrből kibújt stréber
és eladja fiát - Már a szív sem éber -,

rohan magából kivetkőzve,
lélekszív pénzzel kergetőzve,
rohan, kéjherceg percet magára öltve,

emberfia, tudásba fojtva,
rohan érzéketlen akolba,
Mammonhatalom-mámorborába fúlva,

szirén-sziget rejtelmes kincse
ösztönzi, mert semmije sincsen,
buján-kaján bukik, a megméretésen.

S elfojtott minden emberi sóhaj,
türelme cérnaszálon lógva
talán ember-mivolta, utolsót rúgja!

Törvénybe foglalt, hitelkamat,
bilincs az élet-íz, a zamat,
mindenre vágyik a gyenge gyáva agy.

Kimondható-e, hogy parázna,
hogy vágyakba holt árva álma,
hisz szív nélkül nincs élet, minden hiába,

magyarázhat a vallás, a hit,
Istent lopott az érdek, s meghitt
csendben testemből illant a fehérlófia.

Kimondható-e a vélemény?
Kimondható a halálélmény?
Versenyre kényszeríttet szeretetreményt,

fosztogattok, fosztogattok.

2011. 11. 05.