GALACSIN
Régi szép iskolánk
Jó Alma Materünk,
Bizony mostanában
Gyakran emlegetünk
Mert ámulva látja
A sok régi diák:
Mára milyen nagyot
Változott a világ !
Nem mondom, hogy akkor
Jobbak voltunk sokkal:
Dobálóztunk mi is
Papírgombócokkal
Nem is kellene, hogy
Sok szó essen róla:
Diákszokás volt ez
Évszázadok óta...
Minek is szépítsem?
Be is zártak érte:
Ülhettem napestig
Szertár sötétjébe’
Intő is volt hozzá,
De nem vettem zokon,
Bár járt érte otthon
Két atyai pofon
De most értem csak meg,
Milyen jó volt nekünk,
Milyen gondtalan volt
Akkor az életünk:
Mennyivel nehezebb
Ma az ifjúságnak:
Papírgalacsinért
Ma már börtön járhat !
Mert ha a bronz szobrot
Hulladéknak nézed,
Vagy a vasúti sínt
Beviszed a MÉH-nek
Abban semmi bűn nincs
Rossz szó sem jár érte:
Kell a nagy családnak
A megélhetésre...
Vagy hogyha bagóért
Eladsz egy palotát,
Ha zálogba csapod
Az ország vagyonát:
Ezért senki sem von
Ma felelősségre,
Tovább kapaszkodhatsz
Még a bársonyszékbe
De ha egy polgárnál
Betelik a mérték,
S elege van abból,
Hogy hülyének nézzék
A sok hazugságot
Lassan unni kezdi,
S netán ezt füttyel is
Ki meri fejezni,
S egy papírgalacsint
Eldobni sem átall:
Lesújt rá a Törvény
Teljes szigorával !
S azok ítélik el
Ki légynek sem ártott,
Akik elloptak már
Egy egész országot...
Régi, boldog idők,
Kedves diákcsínyek,
Belőletek mára
Bűncselekmény így lett !
Drága jó egykori
És mai diákok:
Teremtsünk végre egy
Normális országot !
Kellner Dénes