Gavallér
János
Reform
Éjjelenként üzen sikolyok sírja, a mocsár.
Oda tart, vagy onnan jön a jelen.
S tán tünékeny démon-gáz e látomás,
sikoly suhan az agyamon, érthetetlen
túldimenzionált életem.
Kaktuszvirág nappalt ölel a sors.
Kibírom-e a gyönyör kínölelését?
Megkövült a gond, a szó korcs.
Bujkál buja lázadás, túlélés szándék,
s a láp esengve kér.
Fagyos a gyökér, nincs tartás,
vegetál a szív. A gallyak törnek,
az ágban alszik az élet. Irtás
marad utánunk, lidércfény,
kor-iszapból fülsiketítő sírás.
2008.03.28.