Gavallér János

Hazugságtenger


Meszesgödröket ásunk újra
magunknak, másnak, embereknek,
tömegjárványokért imádkozó
nyomort dicsőítő bankpénznek.

Pusztulást gyártunk, s nincs születés!
Korrupt hazug igába hajtva
valóság-ábránd, élettelen lét
lüktet testünkben, hazug nappal.

Súlyos árú, bér üti markunk.
Bűnös lelkek nyomasztó rendje
táncol, táncol végtelen utunk
porfelhőiben, mint vágyszirén.

Bűn ringat most az életen át,
s fogalmainkon hízik a Sátán:
Súg! Szeret! Reményt szül ködábránd,
felelőtlen vak örök vígság.

Hazugságtenger, jéghegy csúcsa
ma minden, minden rejtőzködik,
emberlelkünket szíven szúrta,
- demokráciát pusmus őrli.

Meszesgödröket ásunk újra
magunknak, másnak, mindenkinek,
kurzust istenítő gyalázat
hurka szorul nyakán, mindenkinek!

2009.08.25.