Helyzet és előítélet
„Ki értheti meg az igához szokott ökör gyűlöletét a mezők szabad szarvasai iránt..?”Lássuk hát gyűlöletük tárgyát...
Nem a szeretet, hanem a gyűlölet egyesít...
(Gilbert Keith Chesterton)
Mit is tudunk III. Richardról? Erkölcsi és testi fogyatékos, törtető – a gazemberség archetípusa. Pedig lovagkirály volt, méltó IX. Lajoshoz vagy a mi Szent Lászlónkhoz
– csupán a ”sajtója” rossz. Shakespeare-ből s nem a történelemből ítéljük meg.I. Alaphelyzet.
2002 tavaszán néhány barátommal összefogva egy teherautónyi tankönyvet juttattunk ki az ausztráliai magyar iskoláknak. Ez volt az első (sic!) magyarországi tankönyvszállítmány a tengeren túl – ennek megfelelően felbolydult Ausztrália mintegy százezerre tehető magyarsága. A könyvek elosztását az Ausztráliai Magyar Erdélyi Szövetség vállalta.
Többszáz igénylés futott be – nagyvárosok iskoláitól az oly magányos farmokig, ahonnan a legközelebbi lakóhely is párszáz kilométerre van.
A szervezés-szétosztás ideje alatt következett nálunk az országgyűlési választás - ömleni kezdtek az események iránt érdeklődő, magyarázatot váró levelek. Úgy láttam helyesnek, ha ugyanazt küldöm el valamennyiüknek: a Szonda Ipsos ama, nyilván pontos adatok nyomán közölt felmérés-eredményét, hogy a magyar választók a Horthy-fasizmus visszatértétől félve szavaztak a máig regnáló koalícióra.Megvallom őszintén, hogy hajmeresztő ostobaságként továbbítottam ezt a feltételezést.Alapos megdöbbenésemre néhány roppant kemény válasz érkezett, szerte Ausztráliából. Egymástól teljesen függetlenül egyetértettek abban, hogy fasiszta, náci és antiszemita vagyok, és így a fasiszta, náci és antiszemita (elemista) tankönyveinkre sem tartanak igényt.Persze nem kellett volna túlságosan meglepődnöm. Nagyapám, dr. Szepesy Mihály adó- és illetékügyi szakjogász az ostrom alatt félszáznyi zsidót bújtatott a Géza utcai földszinti lakásában, kockáztatva a családunk azonnali felkoncoltatását is ezzel.Aztán egy év se kellett hozzá, s letartóztatták, mert az íróasztalán hálóhelyet kapó házaspár feljelentette: ugyanis Horthy Miklós arcképe és Nagy-Magyarország térképe lapult az üveg alatt...E két személyes élmény ellenoldali szereplőit elemi erejű, irracionális gyűlölet fűtötte. Ez a gyűlölet fűti ma is társaikat: csak friss, néhány napos példaként utalhatok Kiss Péter kancelláriaminiszter nemzetgyalázó New York-i interjújára, Ungváry Rudolf ATV-beli szavaira a mai hárommillió nyilas házmesterről, vagy Gábor György bennünket, keresztény értelmiségieket mutánsnak, zombinak, s végül állatnak nevező Népszava-béli írására, a tavalyi „Év klip”-je díjat elnyert Hungarica (!!!) együttes koncertjegye eladásának fasisztázó megtagadására.
2008. április 12.-én Csík-Huszák Gabriella, háromgyermekes szlovéniai magyar anyát inzultálták a földalattin – nemzetiszínű karkötője miatt... Irodalomszeretőként másfél évtizede sért a katolizáltan is mártírsorsú Radnóti Miklós kiseprűzése az irodalomból Bacher Iván „Hogyan legyünk magyar költő?” című vérlázító mocskolódásával.Ennek a gyűlöletnek évtizedek óta manifesztálódott fő tárgya a náci-fasiszta-nyilasantiszemita átok-sorral illetett korszakunk, a két világháború közötti nemzetépítés kora: a Horthy-korszak. A ma már nyugdíjaskorba lépettek is épp eleget tanultak-hallottak e korszak szörnyűségeiről (hárommillió koldus, úri Magyarország, feudálkapitalizmus, numerus clausus, megtámadtuk a Szovjetuniót, zsidótörvények, utolsó csatlós, etcetera).
Az írásom (előadásom) terjedelme nem engedi meg, hogy sorra vegyem az összes felsorolt és fel nem sorolt vádpontot.
Arról a nemzetépítésről szeretnék csak szót ejteni, amelynek utolsó elemeit csak most, a XXI. század elejére tudta felszámolni a folyamatosan nemzetellenes hatalom – természetesen itt-ott érinteni fogom a fenti vádpontok legtöbbjét is.II. Előzmények – a boldog békeidők.
A Horthy-korszak (gyalázásának) megértéséhez néhány apróságot meg kell ismernünk az előd, a 1867-es kiegyezés utáni (boldog) Magyarország viszonyaiból.1., Kezdjük a kitántorgott másfélmillió magyarral.Nem tagadom: a (vállalkozó kedvű) legszegényebbek próbáltak szerencsét az Újvilágban.
De mitől is voltak oly szegények?
Egyik – tán legfőbb – okáról nem szokás beszélni.
1848. március 3-án Pozsonyban voltaképpen megszülettek a Petőfiék által két héttel később követelt és a király által április 11-én aláírt törvények. Így a jobbágyfelszabadításról szóló is.
Ez a törvény intézkedett a munkahelyüket elveszített jobbágyok és a munkaerőt elveszítő földbirtokosok afféle kárpótlásáról. Mivel az ehhez szükséges összeg igen jelentős volt (Széchenyi legendás évi jövedelmének a háromezerszerese), a kifizetését csakis részletekben lehetett elképzelni. Azt a „demokratikus” (demagóg) lehetőséget elvetették, hogy egyenlő módon, évenként kapjon mindenki egy-két fillért. Úgy döntött a végrehajtási utasítás, hogy a költségvetés évenkénti teherbírásának még megfelelő összeget úgy osztják el, hogy egy önálló gazdaság megalapozásához elegendő tétel jusson – sorsolás formájában – annyi kárpótlandónak, amennyi belefért ezen összegbe.
A szabadságharc alatt, majd a vereség után szünetelt a végrehajtása, majd 1854-ben magának Bachnak a rendeletére kezdődött meg – s tartott egészen 1916 decemberéig, míg az összes jogosult megkaphatta a járandóságát.
Természetes, hogy a 62 év alatt sorra kimaradók számára reményt nyújtott a „korlátlan lehetőségek hazája”. (Nota bene: az 1890-es évek Amerikájában a tengerparton gyűjtött kagylón tengődő Washington állambéliekről az járta, hogy a hasuk az árapállyal duzzad és apad).2., A nemzetiségek elnyomása, amely Trianon legfőbb indoka volt.
Időhiány miatt csupán fő ellenségünk, a Scotus Viator álnéven uszító újságíró tevékenységének hátteréről villantok fel egy aprócska motívumot. Az 1868-as mintaszerű („politikailag korrekt”) nemzetiségi, zsidóemancipációs törvényeink hatására folyamatosan özönlöttek hazánkba Galíciából az évszázadok óta ott élő zsidók. Elsősorban a Felvidéken telepedvén le a ruszin és a tót parasztság csakhamar áldozata lett uzsora-módszereiknek. A magyar kormány Egán Ede kormánybiztost küldte a helyzet rendezésére – aki 1901-ben történt meggyilkoltatásáig (sic!) példás gazdasági intézkedésekkel sikeresen javított a kisemmizettek helyzetén. (Amúgy pedig Bécsben székelő, német nevű-nyelvű földesuraik azzal büszkélkedtek, hogy birtokaikon még soha nem jártak!) Scotus Viator pedig a magyar elnyomásról cikkezett – s mint látjuk a térképeken, vagy sikerrel.3., Gazdasági életünk fejletlensége.
Persze, XXI. századi mércével – amelyet szívesen alkalmaznak a „szakemberek” akár még a honfoglalás korára is – de még korabélivel mérve sem sikerült néhány évtized alatt felzárkóznunk mondjuk a mai Nagy-Britannia szintjére...
De.
A századfordulón hazánk az élelmiszer-feldolgozás egyes területein világelső – a malomiparáról híres Minneapolist az Újvilág Budapestjének hívják.
Az 1892-es genfi „Vasútügyi Konvenció” úgy döntött, hogy a világ vasúti közlekedése a Baross Gábor kidolgozta magyar modell szerint működjön.
S miközben az Egyesült Államokban egy három évtizedes pangás után kitört az 1893-as „aranypánik”, mi bevezettük az értékálló, aranyalapú koronát.
Sikerült-e árnyalnunk Ady Magyar ugarjáról alkotott képünket?III. Kevésbé boldog idők.
A Horthy-korszak értékelésénél nem hagyhatunk ki néhány megfontolandó tényt.
Mindenekelőtt: milliós emberveszteséggel, vesztesen kerültünk ki az I. világháborúból.
Szemünkre hányták a hadüzenetet – noha Tisza István volt az egyetlen ellenzője 1914-ben!
Majd jött az eszeveszett, nemcsak a nemzetet, hanem hazánk nemzetközi megítélését is romboló vörösterror, nem kis mértékben okozva a trianoni nemzetgyilkossági kísérletet.
Aztán következett a világháborús méretű emberveszteséget hozó spanyolnátha-járvány – és a világ addigi legnagyobb inflációja.
Mindezt betetőzte egy nálunk nagyjából 4 keserves évet jelentő gazdasági világválság. Ez a világválság még a kor nagyhatalmát, Nagy-Britanniát is olyannyira megrendítette, hogy Winston Churchill utóbb a „sáskák által megevett” harmincas évekről beszélt...
A válság alatti hazai viszonyokra jellemző, hogy az olimpiai bajnok vizipóló csapat tagjai közül Keserű Alajos, dr. Bárány István és a csapatkapitány Németh „Jamesz” egyaránt állástalan volt, s a legendás „Komi Bácsi” télikabátok után szaladgált világverő csapata számára...
Ezt a csapássorozatot is túléltük, hisz az előbbiekben vázoltak szerint elég erős volt ehhez a békebeli Magyarország még megmaradt ereje – és olyan két évtized következett, amely bátran állítható a legszögesebb ellentétbe a mi ezredfordulónk két évtizedével, amelyet a „rendszerváltás” eufemizmusával illik jelölni.
Természetesen ennek a kornak is voltak bőségesen „vesztesei”. Hisz egész Magyarország vesztes volt.IV. A Horthy-korszak nemzetépítő stratégiája
Egy Mohács-méretű csapássorozat után (s közben! Gondoljunk a gazdasági válságra!) csupán egy nemzeti tudatában meg nem roppant, tradícióit őrző, erkölcseit-hitét megtartó nemzet képes fennmaradni.
Így volt!
A - magyarságot fűtötte a nemzeti újjászületés, benne a békés revízió általános vágya – s a nemzeti érzelmű birtokos parasztság és a szakképzett munkásság, a magasan kvalifikált, nemzeti érzelmű értelmiség nemzetfenntartó elemünknek bizonyult.
A - konszolidáció ideológiáját Klebelsberg Kuno testesítette meg: a dolgos, alkotó hazaszeretet legfőbb hajtóereje a nemzet keresztény alapú kulturális emelkedése.
(nem mellékes: 10-20 % közötti volt a költségvetés kulturális tétele!).
A - gazdasági alapot megmaradt értékeink jelentették: a gabona-, gyümölcs- és zöldségkultúrára építő mezőgazdaság, a textil-, elektrotechnikai- és vegyipar, aluminium- és dieselmozdony-gyártás; az idegenforgalom. (Konzerv-exportunk a tizennyolcszorosára nőtt!) Világcég lett a Ganz, a Weiss Manfréd, a Láng, a Tungsram, a Hoffer, a Chinoin, a Richter.
Az - inflálódott korona helyébe 1926-ban a pengő lépett, amely svájci frank minőségű értékét a II. világháború utolsó napjaiig megőrizte.
És - nem utolsósorban: a magyar találmányokkal nem kellett Indiáig házalni, mint ma.
(Az „Év találmánya” biodiesel; a villanyautó és a neurokibernetikus érzékelés ügye 2008-ban!!).
A rendszer nem volt sem fasizmus, sem nácizmus! Ennek a két fogalomnak az összemosása, és ráadásként a Horthy-korszakra való ráerőltetése a tudatlan, gonosz indulatnak köszönhető. Ez a gonosz indulat teremtette meg a mai Magyarország valóban náci-klón rendszerét: a nemzetellenes szocializmust.
A - Horthy-korszakban nem volt hivatalos ideológia a történelmi (nemzeti) jog- és szokásrendszer erőszakolt helyettesítésére, mint ahogy ma van – egyenesen a leváltására!!!
Nem tartotta - semmiféle terrorrendszer rettegésben a lakosságot!
Nem uralta, még - ízlésterrorral sem egyetlen politikai irányzat a médiumokat – 1500 lap, s ebből 400 politikai létezett!
Természetesen nem - volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert ez a XX. sz. eleje. De a Kormányzó Úr csak egyszer küldhette vissza megfontolásra a törvényeket, nem tehetett úgy, mint Göncz Árpád az Antall kormánnyal!
Korlátozta a rendszer a választójogot is – például a nők három élő gyermek esetén, az analfabéták pedig egyáltalán nem dönthettek szavazatukkal a nemzet sorsáról! A rendszer konzervatív volt – értékkonzervatív, s természetes, hogy a fent vázolt állapot szigorodott a háború közeledtével. (A Kormányzó jogainak bővítése, szélsőséges pártok-lapok betiltása).
Két törvény jelentőségét ma különösen megértjük:
A bűn dicsérete büntetendő cselekmény volt!!!!!!!!!
az élelmiszerhamisításért nyilvános botbüntetés járt. (Sosem kellett alkalmazni..!)V. Az antiszemita vád.
No igen – ez a legidőtállóbb. A minden időkben fejünkhöz vágott. Az osztódással szaporodó.
Kezdjük az első vádponttal, a numerus clausussal. Idézem a legvitatottabb passzust:
„...(a felvételnél) arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctized részét.”
Vagyis: ez a törvény nem diszkriminál, • hanem egyenlőséget teremt,
nem emel ki egyetlen • népelemet sem,
•a kor egyezményes fogalmát használja a nemzetiségek mellett megemlített „faj” esetén – hisz ma sem nemzetiség nálunk sem a cigányság, sem a zsidóság.
E törvény amúgy 1920 és 1928 között volt csupán érvényben, míg az USA-ban ugyan törvényileg soha nem deklarálták, de a mai napig alkalmazzák az egyetemeken!(Anekdotaként hat, pedig igaz: a fajgyűlölet eklatáns példájaként emlegetik, hogy Hitler nem fogott kezet az olimpiai bajnok Jesse Owenssel. A valóság pedig: Henri de Baillet-Latour NOB elnök kérésére a győzteseknek nem kellett a kancellári díszpáholyba felmenni!
Azt hogy épp Roosevelt elnök nem volt hajlandó a kézfogásra, s a Fehér Ház dolgozószobáját a legendás bajnok csak teherliften közelíthette meg a tiszteletére adott kényszerű fogadáson...)
A három zsidótörvény megalkotását annak külpolitikai, világháborús környezetében kell megítélnünk. 1938 tavaszától közös határunk volt Németországgal, a német nyomás egyre kézzelfoghatóbb volt - másik oldalról pedig fenyegetett a Szovjet...
Itt meg kell jegyeznem, hogy
a • német-orosz satuból 1938 decemberéig próbáltunk kimenekülni. Horthy, Darányi Kálmán miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter 1938 februárjában egyenesen egy „horizontális tengely” kialakításán fáradozik – hazánkon kívül Lengyelország, Olaszország és Jugoszlávia lett volna a tagja. Az augusztusi bledi konferencia kimondottan németellenes magyar siker – mint a titkos lengyel-magyar gentlemen’s agreement is.
A • II. világháborúban utolsóként állapítottuk meg a hadiállapot beálltát a Szovjettel
– vagyis hadat sosem üzentünk nekik.
Most lássunk néhány példát a „zsidótörvények” tényleges értékére.
Az Anschluss (1938. III. 13.) után az ausztriai zsidóság kalandos körülmények között Magyarországra menekült. Nem Svájcba, nem a kisantant államokba – Magyarországra.
Zöld határon, dunai uszályokon bújva. A magyar rendőrség Dr. Batizfalvy Nándor parancsnokságával külön osztályt rendez be a menekülők gondozására. A még Ausztriában rekedtek számára Kartal főkonzul és Falta konzul százával állítja ki a hamis magyar okmányokat, amelyeket a német hatóságok a világháború kitöréséig, tehát másfél évig még kénytelenek elfogadni! Nota bene: az első és második magyar zsidótörvény ekkor már életbe lépett!! (1938. május 29. és 1939. május 9.).
Weisz Fülöp – aki a • II. zsidótörvény után is főrendiházi tag és az ország legnagyobb bankjának igazgatója maradt! – így értékelte a helyzetet Montgomery USAnagykövetnek:
„Nahát, azt végképp nem gondoltam, hogy keresztény vagyok..!”
Egy Jehuda Láháv nevű • izraeli újságíró (aki 2008 januárjában Naftali Krausszal együtt Pro Cultura Hungarica díjat vett át Hiller minisztertől) írja ma a leggorombább rágalmakat a magyarokról. 1944-ben, Szlovákiából menekült a már németek megszállta Magyarországra, ahol megmentették az életét.
Összefoglalva: a zsidótörvények a náci igények látszólagos kielégítését – és így a magyarországi zsidóság lehetőségek szerinti védelmét szolgálták.VI. Számvetés.
Az alábbi adataim megcáfolása lehetetlen. 99%-át az 1982-ben megjelent „Magyar Történeti Kronológiá”-ból vettem, s a Kádár korszak mamelukjai nyilván nem szépítettek rajtuk. Az 1% pedig a birtokomban lévő iratokon alapul.
Kevéssé olvasmányos adatokat fogok felsorolni, az összehasonlítás kedvéért lehetőleg ragaszkodva a korszak első tizennyolc évéhez.
Lakosságunk 1937-ig • 1.639.479 fővel növekedett. Mi sem bizonyítja jobban:
emelkedő nemzet voltunk – szemben mai, pusztuló állapotunkkal.
Az • alap- és középfokú iskolák száma 7418-ról 13.780-ra, az óvodák 975-ről 1140-re nőtt. (Ne feledjük: az anyák többnyire nem dolgoztak, így kevesebb óvodára volt szükség!). Az analfabéták aránya 30%-ról 3%-ra csökkent 2 évtized alatt.
Kötelezővé tettük az • ének- és testnevelés órákat.
Az • 1940-ben törvényt hoztunk a 8 osztályos általános iskoláról.
Hazahoztuk a pozsonyi • s kolozsvári egyetemet, Debrecenben pedig újat létesítettünk klinikával, kutatóközponttal.
1927-ben • megteremtettük az általános társadalombiztosítást, a nyugdíj- és betegpénztárak vagyont kaptak, amelyek jövedelméből fizették az ellátást!
Létrehoztuk a Közegészségügyi Intézetet, megszerveztük tisztiorvos-képzést. A világon elsők között tettük kötelezővé a BCG-oltást. (Nem mulasztom el megjegyezni, hogy e szer létrehozásában része volt a Calmette és Guerin mellett dolgozó Johan Béla professzornak is.)
A • 187 meglévőhöz 160 új kórházat építettünk, az ágyszám duplájára nőtt. Az orvosok száma is megkétszereződött. A cukorbetegek ingyenesen kapták az inzulint.
Budapest jelentős • idegenforgalmú gyógyfürdővárossá vált.
Építettünk • 2628 km. elsőrendű közutat. Duna-tengerjáró flottát teremtettünk.
Vasúthálózatunk 871 km-rel nőtt, ebből magyar találmány alapján 243 km.-t villamosítottunk!
Az • időszak közepéig kifizettük a tetemes világháborús jóvátételt, és elengedtük a gazdák tartozásait. Államadósságunk nem volt ezután!
Jóléti intézkedéseink • java felsorolhatatlan. A köz szolgái vasúti-, biztosítási-, közüzemi díj- és egyéb kedvezményeket kaptak. Nyaralótelepek épültek a munkásoknak a Dunakanyarban és a Soroksári Duna-ágban, a tisztviselőknek főként a Balatonon. A filléres vonatok intézményével segítettük a hétvégi turizmust – az 1000 főnél többet foglalkoztató vállalatoknak kötelező volt a sportpálya (vízisport-telep, turistaház) építése. Felépült Európa első műjégpályája a Városligetben.
Az árakról az értékálló pengő és a folyamatosan devalválódó forint összehasonlítási nehézsége és a merőben más árszerkezet miatt elég körülményes szólni.
Egy pengő reálértéke, a vásárlóerőt tekintve a korszak végén kb. 1200-1300 forintnak felelt meg. Természetesen az életkörülmények követték a világtrendet:a gazdasági válság idején felére csökkent a GDP, s ez éreztette hatását a mindennapokban is. (675– ről 398 pengőre).
A teljesség igénye nélkül néhány korabeli élelmezési cikk ára a harmincas évek közepéről:
o 1 kg. trappista sajt: 88 – 96 fillér között.
o 7 dl-es tokaji szamorodni. 88 fillér.
o A Párizsi Nagy Áruház katalógusa szerint egyaránt 96 fillérbe került 3,5 kg bab, borsó vagy lencse,
0,5 liter rum, 2 kg. rizs, 25 dkg valódi vaj, 1 méter kerítés (sic!)
o egy Gillette-típusú borotvakészülék 5 pengével 30 fillér.
o egy tangóharmónika vagy egy hegedű 8 pengő.
o egy hanglemez 50 fillér.
o 4x40 dekagrammos háziszappan 96 fillér
Egy bútorozott fővárosi albérlet ára havi 20 -50 pengő között volt, minőségtől függően.
Egy színházjegy 1-5 pengő között.
Egy szállodai nap, teljes ellátással: 4 pengőtől (a Continental-ban) 10 pengőig
(a Duna-közeli Vadászkürt Szállodában).
A keresetekről.
Kiindulópontnak • tekintem anyai nagyanyám, Sárközy Istvánné Bleszkányi Irén, a Csobánc utcai elemi iskola tanítónőjének első nyugdíját 1939-ben: ez 275 pengő volt.
Testvére, vitéz • Bleszkányi Lajos alezredes zsoldja ugyanekkor 185 pengő – ámde ehhez különböző pótlékok jártak (vezérkari, tábori, lótartás, tisztiszolga satöbbi). Így tényleges jövedelme 5-700 pengő körül mozgott békeidőben.
Ők nyilván az elnyomó középosztályhoz tartoztak. Most nézzünk egy kicsit lejjebb!
A • városi, szakképzett ipari munkásság havi jövedelme 170 – 380 pengő között alakult.
(Nemhiába mondták az esztergályosra, hogy „kétszer úr” – Herr Dreher/r/!)
A • tihany-szántódi rév 1928-ban kapta meg első motoros kompját. Addig révészlegények hajtották át a kompot, kézi erővel, evezővel. Úgy hiszem, társadalom legkevésbé megbecsült foglalkozásai közé tartozott ez az igavonás – még cselédkönyvük sem volt! A következő javadalmazást kapták egy évre: szállás, a nős legényeknek lakás. 1000 kg rozs, 400 kg búza, 1 hold tengeri, 200 négyszögöl kert, 2 szarvasmarha és két sertés szaporulata, legeltetési jog az uradalmi legelőn, 24 köbméter tűzifa télire. A 40 koronás fizetés elméletinek számított (infláció dúlt!), viszont a borravalót elosztották egyenlő részekre. A révészgazda mindenből a dupláját kapta, neki már volt cselédkönyve.
Medve Mária • gyöngyöshalászi születésű cselédlány 1928 és 1930 között – az ellátáson, lakáson kívül – 30 pengő bért kapott Gyöngyösön Stern Samu kereskedőtől. A gazdasági világválság után Budapestre költözvén folyamatosan emelkedett a bére – 1942-ben már 100, 1944-ben 140 pengő, természetesen más-más gazdáknál.
A 30 pengőn kb. kb. 120 - 150 kg kenyeret lehetett ekkor vásárolni, mint ma egy minimálnyugdíjból... Csakhogy ebből ma fedezni kell(ene) egy teljes életet is...
Természetesen voltak ennél sanyarúbb körülmények között élők, divatos szóval:
vesztesek. A legelesettebbek az 1-5 hold terméséből megélni próbáló kisbirtokosok és a napszámosok voltak. A mezőgazdasági napszám változatosan alakult: a húszas évek 2-3 pengős napszámja a válság idején felére csökkent, majd a háborús idők közeledtével 10- 12 pengőre is felszökhetett. De, mint mondtam: egész Magyarország vesztes volt!
Számukra működött egy kiterjedt szociális rendszer: az ONCSA (12.000 lakóház!), ösztöndíjak, tehetségmentő szolgálatok, ínségakciók, alapítványok – mint például a beszélő nevű Nemzeti Önállósítási Alap.
Illyés Gyula érdekes adatot közöl: egy viharsarki, nincsteleneknek szánt megvásárlandó birtok (alapítvány támogatta) felszerelését-szervezését intézve 5-6 pengőért vitt cipőket, 7 pengőért gyermek télikabátokat a dobozi szegényeknek.VII: Summázat.
Érthető okokból nem törekedhettem teljességre. Nem elemeztem a „hárommillió koldus” tételének mélységeit (s mai vonatkozásait sem), a sztrájkmozgalmakat, a belpolitikai csatározásokat, mint ahogy nem méltattam a külföldi magyar intézetek létrehozásának jelentőségét, a magyar irodalom, zeneművészet és képzőművészet virágzását.
Nem esett szó sportéletünk első virágkoráról, a Testnevelési Főiskoláról, Nobel-díjasokat kitermelő oktatási rendszerünkről. És nem szóltam a már a németek által megszállt Magyarországon, 1944 nyarán Koszorús Ferenc alezredes és az esztergomi páncéloshadosztály fegyveres fellépéséről, amely a budapesti zsidóságot mentette meg az elhurcolástól – miközben „Bombázó Harris” légi ármádiái szembeszökő módon mellőzték az Auschwitzba futó sínek bombázását...
Profánul hangzik: de e két évtizednyi időben az Ige testté lett... A nemzet értékeit, tradícióit, a nyugati keresztény erkölcsöt és a római állameszmét megőrző magyarság virágzó országot teremtett. Az utókor – a „politikai korrektség” jegyében – sommásan ítélkezik felette:
ahogyan az arab bölcsesség tartja:
„Ki értheti meg az igához szokott ökör gyűlöletét a mezők szabad szarvasai iránt..?”
2008. Szent György havának 9. napjánSárközy Csaba
Magyar Alkotók és Gondolkodók Társasága (MAG)