Gavallér János

Hogyan nézzek arcotokra

Hogyan nézzek arcotokra?
Hogyan hihetem rólatok,
hogy nem szenny csorog, - könnyek közt,
kéjgyalázat-, megszarusodott
bűnbarázda barátságos
mosoly-álorcátok mögött?
Honnan tudom, hogy bizalmam,
éltem küzdelme, e földön
értetek, értelmet kapott?

Bizonyság volt – összetartás,
nemzetem erénye szentség-,
hősök haltak bátran értünk,
őseinkért kiontott vér
öntözött minden porszemet,
s Hazánkat szeretve mentek,
testvérnépek szülöttei
vérmezők pokoltüzein
keresztül, csakhogy becsület,
igazság, szentség fent maradjon!
Jött, vaksötétség, - Kiegyezés!-
s tombolt büszke pénz-szövetség:
Vérpadra vitték szentlelkünk,
facsarták Isten-nap hitünk,
utolsó csepp vérig itták
ármánnyal telt kéjes kupát,
szennyet fröcsköltek szerteszét!

Tettük, szülőt, Hazát emészt.

Hogyan nézzek arcotokra?
Azon szégyen szarusodott!
Áttörhetetlen gyalázat:
Szülő, testvér, házrombolás,
kiárusító árulás!
Szövetségesünk, torz kétely,
hogyan, miként is lehetne?
Hisz zsivány métely a kincs,
mellyel behálózzák hitünk,
eszünk, lelkünk és életünk.
Kofa ricsaj hallik mindig,
ha esküt mormog torkotok:
Riadt füst száll, fel az égig,
testlelketek otthonából,
pokolpír ég álorcátok
hüllőbőre alatt; korom
telepedett, Sátán-sötét-

      -csillogás, kéjes hazugság,
      gondolataitok köré.

      Bizonyság volt, szeretet,
      ember embernek barátja,
      másokért halt, hősi halált,
      ha halni kellett, mert embert
      csak ember védhet! Csak ember!
      Gerinces vállalás, igaz
      IGE hangzott, ha szóltak,
      ha értelmet adtak a szónak,
      s az élet értelmet kapott.
      Hős halottak vágya volt:
      Isten! Haza! Család! E föld
      rejtse testük, lelkük porát!

      Hogyan nézzek arcotokra?
      S megbocsátani nekem, muszáj!
      Hinnem kell, hogy lehetséges
      - ember embernek nem farkasa-,
      Sátán-állat legyőzhető,
      s embervérrel fertőzhető,
      szennyből menny lehet, szívemből
      szeretetem, átültethető!

      2010.01.31.