Humánus dölyf

 

 

Rájöttem, hogy a balgaszolga-sors,
bílyogot rakott, szívemre fagyot,
arcomra kétkedést; cselédanya
pottyantott, szült úri nemes’ divat.

Vagyok Humánum. Vagyok Magyar.

 

Dölyföt örököltem az uraktól,
s maradtam nyers, nincstelen jobbágysors,
úrfik kéjének kedve, nincstelen
fattyú, anyám szegények szégyene.

Vagyok Humánum. Vagyok Magyar.

 

Nagyságos uram én tartottalak!

Adtam mindenem, kiszolgáltalak.

Kérem jussomat, hald demokrácia:

Add a pénzed arisztokrácia!

Vagyok Humánum. Vagyok Magyar.

 

Hoztam többszázezer marhát, lovat,
én durva Turáni’ harcos lovag.

Harcoltam Attila és az Isten
oldalán. Jussom urak halál?

Vagyok Humánum. Vagyok Magyar.

 

Mi vagyunk a ’Góg és Magóg’ népe,
szíj facsarta századok ős vére.

Se szándék, se hatalom nem lehet
urunk itt a Kárpát-medencében.

Vagyok Humánum. Vagyok Magyar.

 

Félre az úri dölyffel századok!

A bílyog nem áll jól a nyakamon!

Vezér kell nekem csak! Vezér! Vezér!

Más uram nincs, köt a vérszerződés.

Vagyok Humánum. Vagyok Magyar.

 

Összeolvadt itt kelet és nyugat,
észak és dél korcsosult, de szívem,
a szívem nem hagyom Európa
kipusztítani az ősi véremet!

Vagyok Humánum. Vagyok Magyar.

 

Nagyságos Nyugat, hald a szavamat!

Tartottam érted mindig a hátamat.

Kérem jussom, hald demokrácia!

Francos nagyurak kiváltsága vagy.

Vagyok Humánum. Vagyok Magyar.

 

Századokról a lelkek mossák le
a rákent gyalázatot. Félsz ugye;
büszke, vak újkori társadalom!

Lásd, kiméri az idő sorsodat!

Vagyok Humánum. Vagyok Magyar.

 

A lelkem töri az utat, Atyám!

Térdre rogyik a bűn, s imádni fog,
imádni fog szent Becsület! Atyám,
lelkemnek nincs akadály! Ujjad’ fog.

Vagyok Humánum. Vagyok Magyar.

 

 

 

 

                         Vissza