Gavallér János

Juss
            /Testvéreimnek/

 

Halld meg Istenem a lelkeknek zaját!

Halld sok otthontalan árva sóhaját!

Nincs szívükben bosszú, harci láz, vérszomj.

Az életszeretet a szívük. Megóv!

Minden hazug, gyilkos divatcsillogás,

Őslelkük küszöbén porszemragyogás:

Csak az élet, az élet tisztelete

Volt és lesz minden tettük örök perce.

S a lélekérzés bánatot, bánatot

Adott. Lásd tisztesség, ez a jutalom!

Mégis, mégis hogyha kérhetném a jussot:

Szabadítsd meg Isten a kínlét súlyától!

 

Halld meg Szentlélek az életvergődést!

Halld sok álmatlan érted éneklő éjt!

A gondolat és tett nem kéri jussát:

Az embertest viselhesse bánatát!

Ne ringasson bűnt! Sose fájjon! Élet,

Hagy maradjon lét a földi küzdelem!

Hagyd, hogy lelkem más lelket sose bántson!

Hagyd, hogy szent szenvedők szeme fényt lásson!

Nincs szívükben bosszú, harci láz, vérszomj.

Csak az élet, az okozott bánatot!

Mégis, mégis hogyha kérhetném a jussot:

Szabadítsd meg Isten a kínlét súlyától!

 

Halld meg Istenem a néma kiáltást!

Halld meg a vergődő halálsikolyát!

Nem kért se lelkünk, se kezünk bilincset,

Ránk raktad lélekemésztő terhedet:

Viseljük a világ bő bűnhődését,

Sorsunk ártatlan vétkes szenvedését!

Jajszó nélkül hordjuk Isten kereszted,

Tisztára mosdatunk minden életet:

Nincs szívünkben bosszú, harci láz, vérszomj.

Lásd tisztesség, hogy van, s jutott jutalom!

Most már mi is, mi is kérnénk, add a jussot:

Szabadíts meg Isten a kínlét súlyától!

 

2008.09.21.