Gavallér János

Kérvény


Izzadság csurog, szárad bőrömre,
dac duzzad, magyar vér, ereimbe.

Ridegtartás edzette gerincem:
Ember lettem, Isten akarata szerint.
Nézek mélabús, nagy szemeimmel,
- őrült világ! Atilla, jössz rendet rakni?

Nincs helyén az eszük, korcs a testük,
szellem nem öleli kóbor lelkük.

Nem énekel nekik madár a fán,
nem nyílik mezőn virág, árnyék sincs sehol,
hol megpihenne, hűsölne a nyáj.
Recseg, ropog, fojtogat, véres etalon.

Bőröm alatt duzzad, dagad az ér,
értük dolgozni már kínszenvedés.

Isten segíts! Bírjam a súlyt, bírjam!
Átkozott lelkek közt bírjak járni, kelni!
S hogy művilágukból csak kiutat,
szúrós kicsi ösvényt, bírjak kitaposni!

2010. 07. 30.