Gavallér János

Könyörgés


Hátunkon vittük a sorsot,
az élet keresztjét,
s szívünkben félve ordított
a lélek szülte nép!

Meghalunk, bár mind meghalnak ők is,
kéjjel ölnek, feszítnek keresztre,
testvér a testvért, élet az életet,
kiontják a szeretet értelmét,
meghalunk, bár mind meghalnak ők is!

Keresztre feszített lélek,
sír, sír az égben,
s itt tombol gyilkos testvére!
Kín, kín az élet!

Pusztítanak! Pusztítanak!
Érdek söpri sivárrá a földet!
- Bárányok nem sírnak örökké!-
Pusztulnak, pusztulnak emberek,
hátadon gyilkos kereszted!

Vidd az életet! Vidd tovább!
Mosd meg őseid, lábnyomát!
Vidd az életet! Vidd tovább!
Mosd meg őseid, lábnyomát!

A por belepi az eget.
Nem csillognak csillagok!
Hátadon sorsod a kereszt,
eljönnek érted az angyalok!

Menj! Vidd el a bánatot!
Embert ölnek az állatok!
Pokolban fürdetik álmod!
Isten szülj! Szülj új országot!

2009.07.17.