Gavallér János
Küldönc
Mammonárnyékba falazták szívem.
Esküszöm, s érzem, - szívem mennydörög:
Szét fogom törni börtönöm, lehet
holnap, vagy holnapután, megölöm!
Maró kacsok ölelgetnek, savak
marnak, szédülök, - rabszolga vagyok!-,
zúgnak fülemben nektáros szavak.
Ma ünnepelnek halott angyalok.
Nem várok semmit senkitől sosem!
Véremet a végtelembe küldöm:
ossza szét, ossza szét reménylelkem,
jusson egy-egy darab, égen, földön!
Ácsorog a virágok illata,
temetőbe csal, sirat a Sátán,
- csapdába csalt az ember álma,
suhan a búvalbélelt nyoszolyán.
Sehogy sem értem, szívem mennydörög,
zakatol, dobol, fel fog robbanni,
- a gond-folyó fölöttem, hömpölyög-,
jusson akar osztozni mindenki!
Nem várok semmit senkitől sosem!
Véremet a végtelembe küldöm:
ossza szét, ossza szét reménylelkem,
jusson egy-egy darab, égen, földön!
Mammonárnyékba didereg lelkem,
hozzád hajol, búvik árva bolygó,
neked adom erőm, karom, testem:
Fogadj magadba kis égi vándor!
2010. 12. 08.