Gavallér János
Magyarút
Már megfakult a szivárvány,
A szív. A lélek. Az Isten.
Minden mammoncsillogás.
Megfakult a testünk, beteg..
Ki a vad, s ki a hajtó?
Honnan? Kik? Miért lőnek ránk?
Golgotán, magyarúton,
csetlünk-botlunk, s lőnek ránk!
Szerelmünk a nagy minden,
s nekünk semmi, a semmi jut.
Sír az égben az Isten,
a szivárvány már megfakult.
Mi a lét? Mi az élet?
Szívünkben minden itt lapul.
Minden ember a mennybe,
a mennybe tart: Ez a sorsunk.
2009.09.02.