"Az SZDSZ Horváth Ágnessel, Molnár Lajossal és Horn Gáborral szakmai útra vitt két tucat újságírót, hogy egy amszterdami kórházban mutassa be a holland egészségügyi reformokat - írta az Index. A beszámolóból idézünk: - A kardiológiai osztály katéteres részlegén a megszokottól eltérő környezetet alakítottak ki, itt a betegek egy új technológiának köszönhetően (a csuklón keresztül vezetik be a katétert) csak egy napig és csak nappal tartózkodnak. A tágas, ízlésesen berendezett helyiségben olasz bőrből készült nyugágyak sorakoznak, lehetőség van továbbá internetezésre, egy fotelokkal körbevett plazmatévén pedig filmeket lehet nézni. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter a bejárás után úgy fogalmazott: Sok mindenre számítottam, de ez nekem is döbbenet volt." Papp Lajos, a neves magyar szívsebész is megdöbbent, és nyílt levelet fogalmazott a miniszternek.

----------------------------------------------------------

Tisztelt Miniszter Asszony!

Ez úton felajánlom azt a lehetőséget, hogy saját országában, saját minisztériuma által irányított egyik magyarországi intézményben, a PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinikán megtapasztalhassa mindazt, ami hollandiai útján az Ön elismerését kiváltotta.

Tisztelettel közlöm, hogy a csuklón keresztül végzett katéteres eljárást Magyarországon a magyar szívgyógyászok 1997-től alkalmazzák, Ungi Imre, a Szegedi Egyetem szívkatéteres laboratórium vezetője ezt a módszert 1997-től használja, az elmúlt tíz évben végzett több ezer szívkatéteres vizsgálat hetven százalékát csuklón keresztül végzett katéterezéssel oldották meg.

Intézetünkben, a PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinikán az intézet megalapítása óta (1999-2000) 3613 radiális (csuklón keresztüli) katéterezést végeztünk.

A betegek egy része itt is egynapos vagy úgynevezett nappali ellátásban részesül, reggel jönnek, délután távoznak a klinikáról a katéteres vizsgálatot követően, miközben a katéterezésre várva a laboratórium előkészítőjében plazma tévén figyelhetik a híreket, sporteseményeket, nyolc csatorna kábelen érkező műsorát.

Tisztelt Miniszter Asszony!

Kérem Önt, hogy Ön és a Hollandiában járt újságírók látogassák meg intézetünket, és amennyiben az itt tapasztaltak a legkisebb mértékben is elmaradnak a hollandiai tapasztalataiktól, akkor nyilvánosan megkövetem, mert most úgy látom, Ön rendkívüli módon tájékozatlan. Azért is tölt el szomorúsággal az Ön rácsodálkozó magaviselete, mert klinikánkat európai, amerikai, japán szakemberek tekintették meg, akik Önhöz hasonlóan döbbenettel ismerték meg azt a rendszert, amely nemcsak a kórházon, klinikán belül, hanem a régióban megvalósult. A "reform" intézkedésekig az elmúlt hét év alatt, 1999. augusztus 20-tól 2006 decemberéig olyan regionális rendszert működtettünk, melyben megvalósult egy álmunk: a rendkívül egyenlőtlen szerkezetű településeken élő, ezért rendkívül egyenlőtlen esélyű magyar állampolgároknak régiónkban, Baranya, Somogy, Tolna megye 980 ezer lakosának egyforma, egyenlő esélyt tudtunk biztosítani szívbetegségük gyógyítására.

A szakmai munkánkat 1997-ben kezdtük meg, a régió valamennyi kardiológus orvosát, szakasszisztensét, valamennyi megyei, járási szintű kórház dolgozóját, a három megyéhez tartozó családorvosokat, az érintett lakosságot tájékoztattuk azokról a szakmai kérdésekről, amelyek lehetővé tették a mentőszolgálat segítségével, hogy az elmúlt évek minden napjának minden percében az intézet fogadni tudta a rászorulókat. Így érhettük el azt, hogy régiónkban az elmúlt hét év alatt majdnem a felére csökkent az infarktus okozta halálozás.

Mi, a PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika dolgozói, elsősorban orvosai, a régió valamennyi partnere, elsősorban egyéni és másodsorban közösségi áldozatvállalással és összefogással hoztuk létre azt a komplex ellátó rendszert, mely a nyugati országok szakembereinek ámulatát és csodálatát kiváltotta. Örülnék, ha Ön is megismerkedne ezzel a rendszerrel, s nagyobb figyelmet szentelne arra, hogy ezt a rendszert ne tegyék tönkre azok a "reformintézkedések", melyek 2007 januárjától sújtanak bennünket.

Tisztelt MSZP-s képviselők!

Önök közül többen meglátogatták intézetünket. Önöket vagy hozzátartozójukat kezeltük. Személyes tapasztalatuk van az intézetünkben végzett munkánkról.

A szívbetegségekben és a szívbetegségek okozta halálozásban a magyar lakosság az elsők között van Európában.

Harminc évvel ezelőtt ebben a szomorú versenyben Finnországgal vetélkedtünk. Finnországban nemzeti programot dolgoztak ki, óriási állami anyagi áldozatvállalással, a médiumok felvilágosító tevékenysége, az egészségre való nevelés feltételeinek és gyakorlatának megteremtésével (sportpályák, szabadidőparkok létesítése, táplálkozás, életmódminták adása, egészséges táplálék megszerzésének lehetősége) 25-30 év után fantasztikus eredményt hozott. A finn lakosság szívbetegségek szempontjából az első helyek egyikéről az utolsó helyek egyikére került, még egyszer hangsúlyozom, óriási nemzeti összefogással, kitartó munkával, kormányokon átívelő programmal. Az előbb említett tevékenységet hívjuk az orvostudományban elsődleges megelőzésnek, primer prevenciónak.

Mi, amikor szívgyógyászati klinikai munkánkat megkezdtük, tudtuk, hogy sem a régióban, sem országosan nem rendelkezünk anyagi javakkal e primer prevenció véghezvitelére. Ezért elhatároztuk, hogy minden erőnket a szívinfarktus, illetve a szívinfarktus okozta halálozás megelőzésére összpontosítjuk (másodlagos megelőzés, prevenció). A szívinfarktus katasztrófaállapot, a katasztrófaállapotnak vannak előjelei, de soha meg nem határozható a katasztrófa, a szívinfarktus bekövetkezésének időpontja. Számba vettük és megtanítottuk a régió orvosaival azokat a katasztrófajelző tüneteket, amelyek alapján a betegeket intézetünkbe irányították. Ezzel a rendszerrel nemcsak az infarktust és az infarktusból következő haláleseteket tudtuk megelőzni, hanem közgazdasági szempontból is rendkívül hatékony rendszert dolgoztunk ki, mert az infarktust, a katasztrófát megelőzve a beteg munkaképességét megtartotta, munkájából egy-két napra esett ki.

Különösen vonatkozik ez a megállapítás a fiatal-középkorú emberekre, akik állásukat féltve, családjuk egzisztenciáját biztosítva csak végső esetben fordultak orvoshoz a korábbi időszakban és fognak sajnos a "reformintézkedések" után is. Egyetlen példát írok le a fentiek illusztrálására , de több száz hasonló eseményleírást tudunk az Önök rendelkezésére bocsátani.

Kaposváron egy bevásárlóközpontban fiatal-középkorú férfi hirtelen rosszul lett, s koszorúér elzáródás alakult ki minden előzmény nélkül. A kaposvári mentőszolgálat két-három percen belül a helyszínen volt, a értesítette a kaposvári kórház kardiológus szakorvosát, aki elhitte a mentősök információját a közölt EKG-elváltozások alapján, és késedelem nélkül mentőhelikopteres szállítást kért. Így a beteg a katasztrófa beállta után 25 percen belül klinikánk katéteres műtőasztalán feküdt, ahol az elzárt koszorúeret megnyitották, így 30-35 percen belül a beteg az életmentő beavatkozást megkapta, s nemcsak hogy nem halt meg, de pár nap múlva munkába állhatott.

Tisztelettel kérem Önöket, azt értsék meg, hogy nem egyedi esetről van szó, hanem egyedi esetek tömegéről, rendszerbe foglalt ellátásról, amelyet most, a jelenlegi "reform" alapjaiban ingat meg, és teljes mértékben tönkretesz.

Ezt az állítást a következőkkel kívánom igazolni:

A PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika regionális ellátási feladata 2006-ig Somogy-, Baranya-, Tolna megye 980 000 lakosára 2006 első félévében 13.120,86 HBCS-pontot kapott, melynek összege 1.784.436.960 forint volt. A "reform" következtében a területi ellátást megnövelték, s így régiónkhoz 2007. január 1-jétől egymillió-négyszázötvenezer lakos tartozik, a lakosságszám megnövelésével együtt a ráfordítási összeget az elmúlt fél év viszonylatában 75 százalékra csökkentették: 9.828,72 pontra. Ez intézetünk esetében azt jelenti, hogy e fél éves tárgyidőszakban 447.731.040 forinttal (négyszáznegyvenhétmillió-hétszázharmincegyezer-negyven forinttal) kevesebbet kapunk, mint előző évben, amelynek az a következménye, hogy a régiónkba tartozó egy lakosra számított 2006-os ellátási lehetőségek több mint felére csökkentek.

Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselők!

Éves viszonylatban egymilliárd forinttal kevesebb pénzbeli lehetőség az előző évi anyagi lehetőségekhez képest, 450 ezer fővel megnövelt lakosságszám semmiképpen nem nevezhető reformnak.

Az elmúlt hét év hétezer operált betegének szívsebészeti halálozása intézetünkben 1,5 százalék volt, a múlt fél évben ez 4,5 százalék fölé emelkedett (a súlyosabb állapotú betegek rosszabb eredménnyel, nagyobb anyagi ráfordítással kezelhetők).

S most az kérik tőlem, hogy mint igazgató, tízes nagyságrendben bocsássak el dolgozókat, akik hét éve megfeszített munkával, sok lemondással egy világszínvonalú rendszert dolgoztak ki.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Tisztelt Képviselő Urak!

Ezen számok ismeretében és birtokában tisztelettel és könyörögve kérem Önöket, hogy ne Hollandiába, ne Nyugatra járjanak az általunk már lassan egy évtizede alkalmazott módszereket tanulmányozni, hanem tegyenek meg mindent azért, hogy a magyar körülmények között, magyar lehetőségekkel kialakított világszínvonalú ellátást megtartsák és országszerte elterjesszék.

Tisztelettel kérem Miniszter Asszonyt, Képviselő Hölgyeket és Urakat, hogy a politikai indulatokat félretéve, értelmes párbeszédet alakítsunk ki egymás között, mert a felelősség közös.

A politikai felelősség az Önöké, a szakmai felelősség a miénk.

Kérem a Képviselő Hölgyeket és Urakat, segítsenek! Segítsenek!

Tisztelettel:

Dr. Papp Lajos

egyetemi tanár, a PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika igazgatója