Gavallér János

Sír az élet


Vérfarkasok, vörös bárók,
csahos kutyák, éhes hordák,
bankár lobbyk, bábuk, sáskák
átgázoltak az országon.
Átgázoltak az országon.
Játszottak új jogállamot!
Játszottak demokráciát!
Zsebre vágták létezésünk.
Kirabolták, kifosztották
lelkünk mélyét, eljátszották
büszke magyar tisztességünk,
előkészítik lassú végünk!
Előkészítik lassú végünk!

Mit reméljünk? Hogyan éljünk?
Iszap emészt, sorvad lelkünk:
Velük hogyan, meddig éljünk?
Istenem! Mi, mit reméljünk?

Vörösiszap lápfolyama,
vörös hamu, betű szabvány,
lassú vég, pénztörvény s vak-jog,
nyakunkra taposó szellem,
palackból szabadult jellem!
Palackból szabadult jellem!
S mire észbe kapunk, oda,
kiskapun járt a profit haza!
Eszem-iszom, dínomdánom,
sógor, koma mind jó barátok
körbe ülik, megtapsolják,
privát partin le-fel sróforják.
Sróforják a tűréshatárt!

Mit reméljünk? Hogyan éljünk?
Iszap emészt, sorvad lelkünk:
Velük hogyan, meddig éljünk?
Istenem! Mi, mit reméljünk?

Vörösiszap, lélekmocsár,
átszakadt a tűréshatár,
sodor a bűn, titkosított
korrupt világ. Emészt kámfor,
métely, ármány, s gyenge testem,
tudatom, ördögé létem,
s kételkedem: Miért élek?
Zsebre vágták létezésem,
előkészítik lassú végem,
s adjam erőm, adjam vérem!
Meddig nyúlják le a bérem?
Bűngát épült, lélekmocsár,
s mindent, mindent belep a láp!

Mit reméljünk? Hogyan éljünk?
Iszap emészt, sorvad lelkünk:
Velük hogyan, meddig éljünk?
Istenem! Mi, mit reméljünk?

Vérfarkasok, vörös bárók,
csahos kutyák, éhes hordák,
átszakadt a tűréshatár,
elönt mindent a lélekmocsár!
Sodor az ár! Sodor a láp!
Fél térden az egész ország!
SOS-t sír, sír a lélek!
Zsákutcában a remények.
Sír az ember. Sír az élet.

2010. 10. 12.