Gavallér János

Stimuláció


Haldoklik minden fiúban az emlék,
piszkos minden dicső nemzedék,
hazug apák szaván nő a gyermek
s fia kezében a kés.

mert félelmében lett Brutus is Júdás,
- csalt a kor,
vagy máskor térdelt elém a szűz-,
csörömpölő cserepek szavaznak,
össztűz seper az utcán,
és Caesar int: halált vagy életet lehel az ájer,
végigsöpör rajtunk pár nesz, ......,
halálhörgés
vert éket közénk.

farkasok szoptatták a hőst,
ösztön hajtotta mind a túlélőt,
túl él ő,
Ő a Júdás,
lelkeket öl csak az árulás.
hitétől megfosztott az erkölcs
s háborúba fáradt a test,
rest marad fenn mindig,
irigy a hős utód. (anód, katód)

Kossuth futott,
Deák feküdt,
nekünk jutott az eskü,
mert mindig esküt kell tenni
mióta letettük az ostort,
s épül szépül sok kolostor.
a történelem sokkol,
pedig mi voltunk,
Isten kezében az ostor.

Sok Káin jő a sivatagból,
pázsitból volt, most kopár táj üvölt,
kaszát fen az agy,
keresztek gyűlnek,
számadásról álmodik a gyermek,
mismásol az eszme,
haldoklik a szív,
a feszület áldozatra vár,
csak mutogatunk egymásra
- Júdás súg-,
vidd más bőrét vásárra!
ez egy stimulált lét
(a mag népe itt a tét)

stigmák össze-össze csapnak,
fojtogat, magába szippant a láp:
ítélkezik, boldog-boldogtalan
s menekül, ki merre lát!

Rád lehel az Isten,
s te végzed kereszten,
vagy egy ország süllyed el
- félelmében Dávid
se győz Góliát fölött-,
”D-notice” és a homály fedje,
anyát, ki az utcasarkon állt:
Isten fiának, ha fogod kezét,
csukott szemmel jársz!

Káin kiált a végtelenbe,
s Ábel a mennybe jár, nem hallja szavát,
hátad szorítsd testvéredhez,
az ellenség stimulál,

a gondolat csak eszköz,
a lélek kiabál,
az életből kivergődni,
halni hős halált,
gyávák voltak mindig,
mindig az apák
s nagyszájú senkik, az unokák.

2010. 09. 28.