Gavallér János

Szabadság zsarnoka


Béna sóhajokból csokrot fon a kor,
tenyerekben semmi lubickol,
újra csattog háton az erőkorbács,
lét kap, üres levest a munkás,
babért arat, plecsnit, meghunyászkodást
az egzisztencia. Káromlás,
ha szólsz – él még: Él az ember!- mocskosan,
lerészegedve, állatsorban…
Nem emelték bitóra a kort soha,
lázongott mindig az ostoba,
szívében nem fért a rút mostoha,
szabadság zsarnoka otthona!

2010.12. 03.