Gavallér János
Szivárványív
Isten! Tudom sorsom porszem,
utam végtelen.
De miért sír a gyermek,
a meztelen?
A ma született ártatlan bárány,
miért reszket,
mitől fél a ma született,
a bűntelen?
Isten, segíts! Segíts, ne büntess!
Próbád az élet, tudom.
Mindig csak az ember lehet vesztes,
hiába lázong.
De miért sír a ma született,
a meztelen,
ártatlan kálváriát járó
testbe zárt lélek?
Miért bünteted azt,
aki feltétlen szeret?
Miért bünteted a gyermeket,
ha a szülő a vétkes?
Isten! Büntess csak engem!
A lélekszívet,
gyermekeimet, a jövőt hagyd,
hagy fogja meg, a szivárványívet!
Isten! Tudom sorsom porszem,
utam végtelen.
De hagyd meg, hogy a szeretet
szálljon, a szivárvány felett!
2011. 11. 29.