Gavallér János

Tévúton

Dinnyehéj úszik a habokon…
Már nincs tovább lyuk a szíjon,
nincs hová húzódni, bújni,
rabolni fog az eszme,
majd újra sírni, sírni, sírni…

Rest az est szónokolni,
megnyugodni, megnyugodni
akart az emberben az Isten,
pihent párnák közt csendesen,
álmodni, álmodni szüntelen…

2008.10.19.