Adjon az Isten!

ÜZENET A CSÁNGÓKNAK


Kedves Testvéreim!

Hallánk szomorú hírét lelketek cibálásának. Bérmálkozás a gyermekeknek, vagy magyar tanóra.
Ördög szülejétől való szólás ez, pap ilyet nem mond!
Gondoljátok, hitbéli buzgalmatokban nem leli kedvét az Ég, ha bérmálás helyett a magyar órákra járnak a gyerekek? Gyermekeitek magyarnak születtek. Azok is maradnak. Magyar katolikusok! Az ő gyermekeik es
annak fognak születni, s ott es fognak születni. Csoda a példátok, ennek hosszú ideje. Hitetek mécsese adja
az erőt, ami átjár komor sziklákon, s nincs előtte határ.
Ha hitetek csupán abban állana, hogy ezt, vagy azt az egyházi kötelezettséget, meg elvárást teljesíteni
akarjátok, akkor téves úton járnátok. Ti is tapasztaltátok, a hit van értetek és nem fordítva!
Gondolnátok-e, magyar jövőtök ára a bérmálás volna? A szentségek várhatnak, amiként papok es. Az édesanyanyelv az Édesanyáktól való, nem a papoktól. A papok vagy elmennek onnan, vagy belátják
tévedésüket.
Ha nem látják be, hívjátok ti magatok közé az Urat. Jézus maga mondta: „Ha ketten hárman összejöttök az
Én nevemben, ott leszek köztetek".
Gyermekeitek jövője, magyar megmaradása a tét, s nem az egyházi előmenetelt ápoló papok széke! Ezt ne feledjétek! A papok az általatok befizetett adóból éppen úgy részesülő állami alkalmazottak, mint egy mozdonyvezető, vagy miniszter. Érettetek el és kitartott szolgálók, kik nem tehetnek véletek azt, amit akarnak. Noha kedvük szerint tekerik a szót, Ti adjátok az Igének a testet. Mert az Ige testé lőn.
Ha beváltják ígéretük, ne ismerjétek őket papotoknak.
Magyarnak jussa magyarul az Ige!
Tiszta lelkű gyermekeitek szemébe néztek a lélekpróbáló időnek. Megvéditek-e gyermekeitek lelkét? Ne feledjétek, azért hívtátok erre a világra fiaitokat és leányaitokat magatok közé, hogy népünk megmaradjon,
s nem papok kedvére ugribálni.
Ott vagytok otthon! A papok meg jövevények!
A békesség kedvéért: „Ne fizessetek a császárnak azzal, ami az Istené, de az Istennek se azzal, ami a
császáré!".
Talán próbáljátok meg áttenni más időpontra a magyar órákat, hogy ne kergessék egymást a hitbéli nevelés idejével. S ha a papok akkor es próbálnak ellene tenni, ne menjetek a papok elibé. Tilos-e tán néktek magán házakban magatok közt dicsérni Urunkat? Ejszen az Úr bennünk véve szállást kezdetektől. Maga Jézus Urunk mondott példát arra, hogy bennünk van a templom, s nem kövekből épül az. Legyen a templom fehérre
meszelve, de ha a hívek bévül nem látják isten házának szolgáját az ő belső templomukban szívesen, az a kő épület nem marad templom, vagy a pap más szállást keres. Emígy a lecke izenve a püspöknek.
Hogy nem részesülnétek az áldozás szentségéből? Már hogyne! Maga a tett lesz az áldozat.
Meghallja ezt még a pápa es!
Ne feledjétek, magyar embernek magyarul jár az Ige!
Az élet él, mert élni akar. A papok erre csak ament mondanak. Aki pedig tőletek kapja javait, fújná tán azt a
trillát, ami kedves a Ti fületeknek az Úr előtt! Ám mondanám, bárki keresztelhet bárkit. Ebből következik, ha magatok közül hívtok tanult embert hitbéli szolgálatra arra az időre, míg a helyzet rendeződik érdeketek szerint, akkor dogmatikai alapon indokolható, védhető cselekedet a bűnös papok bojkott alá vonása a szentségek
kiadása nélkül. S vajon a szentség vagy a személyes hit e a kedvesebb az Úrnak?
A hitükben csángáló papok mehetnek Isten hírével. Ti pedig, Testvérek, rázzátok hamar lábatokról azt a port es, mit ezek maguk mögött kavargásztak!
Magyar gyereknek magyar jövő kell, magyar szó és magyarul jár az Ige!
Ne engedjétek a templomot és az iskolát! Így marad e kettő együtt megtartó erő, hogy bizakodásra hajlítsátok
a jövőt. Rajtatok múlik, nem a papokon!

Tiszta szívvel kívánom adjon az Isten sok erőt, jó egészséget, megtartó szeretetben, áldott bölcsességet
minden csángó Testvérünknek!

Tisztelettel és szeretettel gondolok csángó testvéreinkre.


Üdvözlettel:
Lengyel Károly
lengyel-k@freemail.hu


Budapest, 2008. május 25.

Szebb Jövőt!