TŐR A CSOMAGBAN

 

Kincsesné Salca Mária:

Varga István „Nemzeti Csúcs”-értelmezése

 

 

            A „Nemzeti Csúcson” sokan emlegették a költségvetési „plafonra” vonatkozó törvénycsomagot, - különösen Fodor Gábor (SZDSZ) szorgalmazta. Talán nem tévedés, hogy a T/4318, T/4319 és a T/4320-as számúakról van szó.

                        Elfogadásuk az ú.n. Bokros-csomagnál is sokkal veszélyesebb lenne az Államra, a Nemzetre, a Kárpát-medence e területére nézve, - ráadásul, hogy az Alkotmánybíróság ne bírálhassa felül, az Alkotmányba akarják beépíteni, „alkotmánymódosításként”!

 

A kimutatható cél:

 az Állam, a Nemzet és a Kárpát-medencei geopolitikai tér hármas egységének további lebontása és ismeretlen hatalmi szerkezetbe illesztése;

 az Állam lebontása, mozgásterének szűkítése, az Országgyűlés és a kormány jogkörének szűkítése, - és külső hatások alá rendelése;

 a társadalombiztosítások leválasztása az államháztartásról;

 úgy akarják beállítani - az Alkotmányban! -, mintha a Nemzet pénzügyeire a világgazdasági spekuláció ugyanolyan befolyásolhatatlan, külső tényezőként hatna, amilyen az időjárás;

 alapvető állami funkciók megszüntetése;

 számon kérhetetlen, átláthatatlan állapot teremtése, stb.

 

            I. T/4318 Az Alkotmánymódosítás

 

            1.1. Új rendelkezéssel bővül az Alkotmány, a javaslat szerint úgy, hogy az Országgyűlés és a Kormány a hatásköreit az  állami költségvetés fennhatóságának veszélyeztetése nélkül gyakorolja. Ezenkívül: a költségvetés alapvető elveit és szabályait törvény határozza meg a jelenlévő képviselők kétharmados szavazatával.

            Ez azt jelenti, hogy a Magyar Állam költségvetését a jövőben nem a legfőbb népképviselet, az Országgyűlés készíti el, hanem valaki más, és az Országgyűlés annak lesz alárendelve! De  ugyan ki más készíti el? Kitűnik a továbbiakból.

            A javaslat egy új intézmény létrehozását illeszti az Alkotmányba. Eszerint Törvényhozási Költségvetési Hivatal (TKH) lesz az Országgyűlés új szerve, mely értékeli a törvényjavaslatokat az államháztartás szemszögéből.

            Ez azt jelenti, hogy a képviselőknek a kormány előterjesztéseit és az egyéni képviselői indítványokat ezen a szűrőn kell átereszteniük. A szűrő eltanácsolhat, vagy informálisan lefékezhet minden törvényt, amely eléje kerül, és szinte a legtöbb törvény hatással van a költségvetésre.

            Mindenesetre a Magyar Köztársaság Alkotmányában a nép van az Országgyűlés felett. De így a nép sem gyakorolhatja jogait, mert csak népszavazással módosíthatna a költségvetésen, ami a több-hónapos eljárás miatt túl későn történne meg, viszont az Alkotmány szerint tilos is a költségvetést érintő kérdésekben népszavazást tartani!

            A költségvetés és egyáltalán a törvénykezés rendkívül rugalmatlan lenne, kiveszi a kormány és lényegében az Országgyűlés kezéből is a döntést a kétharmados szabállyal, vagy akár hamis becslésekkel, adatokkal, csupán a tekintélyére alapozva uralja a még megmaradt szuverenitást.

            1.2. Az alkotmánymódosító javaslat kiveszi az Állami Számvevőszék, az Országgyűlés ellenőrző szervezete kezéből a költségvetési javaslat megalapozottságának, célszerűségének ellenőrzését, valamint a közpénzek felhasználásának törvényességi felülvizsgálatát és átadja egy az Országgyűlés feletti hatalommal rendelkező - „független”! - új intézménynek. Az Állami Számvevőszék jogköre a bevétel beszedésének és a kiadás kifizetésének törvényességi vizsgálatára szorítkozhat, tehát csupán az eljárás szabályszerűségét vizsgálhatja, a tartalmi kérdéseket nem.

            Ha ezt az alkotmánymódosító törvényjavaslatot az Országgyűlés megszavazza, mint népképviselet önmagát fosztja meg a költségvetés bírálatának szakszerűségétől. Tisztán politikai akarattá válik, hogy az ország mire mennyit költsön, egyáltalán, költsön-e bizonyos tételekre. Ez hasonlít a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Számvevőszék kapcsolatára. Nyilván tovább csiszolódik majd a Költségvetési Hivatalra vonatkozó törvény is, akár a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó törvény, - és egyre tovább növeli a Nemzet kiszolgáltatottságát.

            A törvényjavaslat szerint a képviselők kétharmados szavazással választják a Költségvetési Hivatal elnökét és a jelenlévő képviselők kétharmadával fogadják el a működési szabályzatát. Látható, mekkora szerepet szán az Alkotmány a kiválasztott személynek.

 

            1.3 Már az eddigiek is botrányosak, de tovább lehet fokozni. Az alkotmánymódosító törvényjavaslat szerint az Országgyűlésnek nem kell társadalmi-gazdasági tervet és államháztartási mérleget készítenie, a kormánynak sem kell társadalmi-gazdasági tervet előterjesztenie, ezeket  az Alkotmányban csak az állami költségvetés végrehajtásához szükséges intézkedésekre cserélik fel.

 

            A javasolt változások azt jelentik, hogy Magyarország törli az Alkotmányából az előre tekintés kötelezettségét, és törli annak az államháztartási mérlegnek az elkészítési kötelezettségét, melynek egyensúlyáról szól a legtöbb vita a Parlamentben.

            Igaz, hogy eddig sem a tervezés, sem a mérlegkészítés kötelezettségét nem tartotta be az Országgyűlés, ezért is tartunk ott, ahol vagyunk. Az, hogy egy ország ne készítsen mérleget, csak beszéljen róla, az már esztelenség. Így maga az Országgyűlés is csak egy végrehajtó szervezetté válik, mert a Költségvetési Hivatal majd megmondja: csak ezt lehet, mást nem, - de a jövőben a képviselők nem vitatkozhatnak róla, mert terv sincs, amivel összehasonlítani lehetne, mérleg sincs, ami igazolhatná a tervet.

            Ez az igazi káoszpolitika! Az ország tartós kifosztásának biztos módja!

            Fontos, hogy a Valutaalap 2008. június 10-én megígérte, hogyha így módosítjuk az alkotmányt, olcsóbb hitelekhez jutunk. Ez akár korrupció is lehetne, csakhogy a magyar kormány ritkán vesz fel hitelt, mert leginkább kötvényeket ad el. Látszik az IMF (Nemzetközi Valutaalap)  sablondumája és kábítása - no és számolási képességének hiánya. Vajon mibe kerül nekünk a mostani és a jövőbeli állapot - és mennyi lenne a "kamatkedvezmény"?

            A jelenlegi válság is mutatja, az a legnagyobb hibánk, hogy nem tervezünk előre, nem tudjuk, mit, miért teszünk, csak sodródunk - miközben mások terveznek a kárunkra! Ezek a mások akarják elvenni alkotmányos jogainkat, lebeszélni bennünket az Alkotmányban eddig előírt kötelező előretekintésről.

 

            2. Egyéb, más célú alkotmánymódosítás is szerepel a törvényjavaslatban. Módosítani akarják az ország felségjeleiről való szavazást. Jelenleg a Köztársaság címeréről és zászlajáról ÉS azok használatáról a képviselők kétharmaddal szavaznak. Ezt úgy módosítanák, hogy a címernek és a zászlónak csak a használatáról döntenének, és a jelenlévő képviselők kétharmada szavazatával. Így nem szavazhatnak majd a képviselők arról, hogy milyen legyen (maradjon) a felségjel, elmarad a döntés a leírásáról és ábrájáról, csak a használatról dönthetnek. (Vajon változtatni akarnak az ország címerén és zászlaján – és ebbe az Országgyűlés bele se szólhasson?!)

 

            II. T/4319 sz. törvényjavaslat.

 

            Az államháztartás központi és önkormányzati alrendszerből áll.

            Ez azt jelenti, hogy jóval korábban leszalámizták az államháztartásból a Magyar Nemzeti Bankot, most pedig kihagyják az elkülönített állami alapokat és a társadalombiztosításokat.

            Itt lóg ki a lóláb: a társadalombiztosítást így-úgy átgyömöszölve a társadalomtól le kell választani. Ha külön rendszerbe kerül, ott könnyen eladhatják: „privatizálhatják” - ahogyan a Pénzügyminisztériumtól leválasztották az Államadósságkezelő Központot, mint zártkörű részvénytársaságot. A következő lépés az egészségügy és a nyugdíjbiztosítás részvénytársaságba szervezése, még ha egyelőre teljesen állami tulajdonnal is. Majd lassan eladják a részvényeket. Egyébként is, a részvénytársaság másként gazdálkodik, mint egy állami intézmény. Be lehet kényszeríteni az üzleti világba még állami tulajdon mellett is. A nyugdíjrendszert hasonló sorsra szánják. Így mindegyiket levágják a közpénzekből gazdálkodó állami költségvetésről, hogy az Országgyűlés feletti „cerberus” őrzésével kitaszítva éljen meg abból, amit beszed, és előbb-utóbb a díjat is maga állapítsa meg.

            Az elkülönített alapokat hagyjuk most, a többi sokkal fontosabb.

            A törvényjavaslat meghatározza az államháztartási fogalmakat. Nincs köztük „államháztartási mérleg”, csak pl. egyenleg, egyenlegromlás, hiány, többlet, stb. Mint ördög a tömjénfüsttől, úgy félnek a mérleg elkészítésétől, annak nyilvános bemutatásától. Miért? Mert ott lenne a helye a nemzeti vagyonnak is. A vagyonról eddig sem készült leltár, úgy látszik, ezután sem akarjuk, hogy legyen.

 

            Általános megjegyzés.

            A törvényjavaslat olvasása felveti a kérdést: mit csinál ezek után a Pénzügyminisztérium? A válasz a sorok között van: hamarosan megszűnik. A törvényjavaslatban nem szerepel az a szó, hogy pénzügyminiszter. Miért? Mert új neve van: államháztartásért felelős miniszter. Már a Magyar Nemzeti Bank sem nevezi a tulajdonosát képviselő minisztert pénzügyminiszternek, csak államháztartásért felelős miniszternek. Ennek oka világos: a pénzügy nem lesz állami kategória. (Kossuth Lajosnak hamarosan nem lesz utóda a kormányban.)

            A Költségvetési Hivatal belépésével megszűnik a felelős Pénzügyminisztérium. A monetáris politikai befolyását a „független” Magyar Nemzeti Banknak adta el, az államadósság kezelését az Államadósságkezelő Központnak, mint zártkörű részvénytársaságnak, a nemzeti vagyon ügyét szintén egy új szervezetnek, most jön a költségvetés. Felszalámizzák a Pénzügyminisztériumot is, ember legyen a talpán, aki majd követni tudja a nemzeti számlákon az ország pénzügyeit. (Nemzeti számla: a háztartás, a civil szervezetek, a vállalatok, az államháztartás és a hitelintézetek, benne az Magyar Nemzeti Bank is.)

            A törvényjavaslat jókora hatalmat ad a Költségvetési Hivatalnak. Minden törvény-, vagy határozati javaslatot, módosító indítványt csak akkor tárgyalhat az Országgyűlés, ha a Költségvetési Hivatal előbb látja, és jónak találja - saját hatásvizsgálata szerint. Ez elképesztő apparátust igényel, duplázódik a törvényalkotási élőmunka, lelassul a törvénygyár, hiszen náluk (számukra) „ésszerű” határidőre dolgoznak. A Költségvetési Hivatal mindent köteles elutasítani, ami rontaná a költségvetés egyenlegét. (Gúzsban táncol majd „Feri” is.)

            A Költségvetési Hivatal feladata lesz mindaz, amit a Pénzügyminisztériumnak kellett volna eddig végeznie. Nem tette, bizonyára, hogy a hiányra lehessen hivatkozni és az új szervezet szükségességére.

            A Költségvetési Hivatal elnökét 12 évre választják, és újra választható lesz. Ez hosszabb, mint a FED, az ECB és más monetáris intézmény vezetési megbízása. Minél nagyobb a hatalom, annál hosszabb a megbízás - a mai kapitalizmusban. Itt aztán lesz hatalom! Egyszemélyi diktatúra - és még csak el sem számoltatható, mert mentelmi joga lesz. Csak akkor távolítható el, ha választójogát elveszti és jogerősen elítélik bűncselekményért.

            Ez az alkotmánymódosító törvényjavaslat az elfogadása után szinte azonnal, 8 nappal később már hatályba is lép. Az államháztartás alrendszereit 2009. január 1-től szűkítik. Azért olyan sürgős, mert ezt csak az év fordulóján lehet végrehajtani. (Vajon a 2009-es költségvetési törvényben már így szerepel?)

            Itt most nem térünk ki részletesen az IMF (Nemzetközi Valutaalap) szerepére, de ők kényszerítik ki a változásokat. Nem kizárt, hogy válsághangulatot is azért keltenek, hogy kikényszerítsék ezt a (társadalomellenes!) törvénycsomagot.           

            Volt már egy paktum az MDF és az SZDSZ között, - hét ország vezető bankárai utaztak ide pénzügyi fenyegetéssel, hogy kikényszerítsék! - még mielőtt az MDF koalícióra lépett volna a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal. Szóval, volt már egy pénzügyi zavarokkal kikényszerített nagykoalíció.

            Most készül egy másik ilyen paktum.

            Úgy tűnik, ez „faktum”.