Gavallér János

    Vérvirág
 ( bujdosó magyaroknak)

Vérrögkövek cikáznak bennem,
csak hitem árja sodorja tovább,
gátakat törve át, a vért! A vért!
Életcsírát hordozó imák
ringnak lelkünkben, - vakbeleinkben,
elfojtva, félrelökve, bújva
rothad bennünk a hazugjelen-,
s gondűző rigmusaink súgva,
sugallják: Tiszteld Életisten
ösztönszavát! Táncold át! Táncold át
pusztulások haláléjszakáját!
- Holtfáradtak a révülő hajnalok!-
Csatáink őstengerén hullámok
dobálnak, odébb, előrébb,
- századokat annuláló álmot
bocsátott ránk az álnok világ-
mégis, mégis nyílik a Vérvirág!

2009.06.13.