VILÁGVÁLSÁG  III?

A mostani  válság  különbözik az előzőtől, de sokkal könnyebben kiszámítható volt, azaz lett volna, ha  idejében körülnéz valaki.  Köztudomású, hogy Amerika és most már az egész világ  néhány faktoron áll vagy bukik.  Az egyik az autó ipar a másik az építő ipar.

Az autó ipar óriási  háttérre  támaszkodik: vas, fém,  elektronika, műanyag, üveg, gumi. A milliónyi  alkatrészt  a  bedolgozó ipar szolgáltatja.  Az alkatrészek, félkész áruk,  kész automobilok szállítása is óriási tömegeket mozgat meg.

Ha  az  autó ipar  magas kapacitással dolgozik, mindent húz maga után. Elsősorban az építő ipart. Az pedig a favágástól  a zárak, szerelvények,  háztartási gépek  gyártásáig mozgatja meg az ipart. Mindez természetesen  nagy mértékben érinti a  bankokat, biztosítókat, ügynökségeket, ügyvédeket, stb. Tehát, ha  az autó gyártás lecsökken, az, az egész világ gazdasági rendjét felborítja és  magával rántja az építő ipart  is.

A  házépítés  sorsát  is  egyszerűen  kikövetkeztethetjük:  Ha a  szokásos tíz százalékos előleggel már kevesen rendelkeznek, le kell csökkenteni  azt öt százalékra. Ha  már egy fillér előleg  sem szükséges, amint azt  lehetővé tették  néhány évvel ezelőtt az US kormány javaslatára,  elindul az építő ipar  a tönk széle felé. Ugyanis, ha az új háztulajdonosnak nincs pénze a házban (equity), minden  gondolkozás nélkül  megveszi a  házat, de  azonnal otthagyja, elköltözik egy  távolabbi városba, ha ott kap  munkát és  kezdi előröl az egészet.   Ez is teljesen nyilvánvaló volt.

2oo8-ban minden  összejött szépen. Leállt az autógyártás és a házépítés egyszerre.  A jelzálog hitelt nyújtó bankok tönkrementek (az US kormány vásárolta fel a bukott  jelzálog kölcsönöket), az autógyárak nagy része szintén.

Hazánkat sokkal keményebben érinti ez a válság, mint például  Amerikát.  Az USA-ban,  a magánkezekben lévő  Federal Reserve Bank,  annyi pénzt nyom, amennyit úri kedve  diktál, hiszen semmi fedezeti felelősége  nincs.  Tehát az egész világot rákényszeríti egy darab értéktelen papír fecni elfogadására. Nekünk pedig sem pénzünk, sem iparunk nincs. Az értékes, nagymultú vállalatainkat elkótyavetyélték, gépeinket elvitték, összetörték vagy beolvasztották. Maradt, illetve alkottak egy  bedolgozó ipart, amelyet akkor állítanak le, amikor akarnak. Hiszen a német, olasz, francia vagy angol vállalatoknak csak néhány százalékkal kell emelniök az otthoni telepek termelését, hogy pótolják a leállított magyarországi üzemeik által okozott kiesést.

Ma  már a valaha híres és erős élelmiszer iparunk is romokban hever, a  maradék most megy tönkre és  kerül idegen kezekbe. Ezek védelme helyett az eddigi „ballib” kormányunk (és pártunk)  miniszterei a  modernizációról, alul financírozásról papoltak. Pedig ők tudják a legjobban, hogy a  külföldi óriás vállalatok csak a  feleslegüket  ontják (dump) a  magyar piacra –  akár önköltségi ár alatt is -  minden megtorlás nélkül.

Költői kérdés: Ha  mindent ilyen egyszerűen  - józan paraszti ésszel – előre lehet látni, miért  engedték a  kormányok, hogy  ez a  kalamitás  megtörténjen?  Talán így tervezték meg a népek újabb kirablását? 

Tehát  a világ  legfejlettebb országaiban előállott válság, a túltermelés klasszikus következménye.  Ehhez jön a totálisan eladósodott országok sora, majd a legvégén  a mi hazánk, eladósodva,  kirabolva,  ipara javarészétől megfosztva. Ma már nincs annyi pénz a földön, hogy ezeket az adósságokat  visszafizessék az államok.

Mintha ez nem volna elég, az USA is kétségbeejtő helyzetben van. Eladósodása csillagászati méreteket öltött.  Kína  2.4 trillió dollárt tart a kezében és az amerikai körmányt ök tartják el, ugyanis az US Government  kötvényeket úgyszólván már csak ők vásárolják.  Emellett szép csendben felvásárolták az amerikai nagy ipar jelentős részét is.

Mindennek tetejében, mind több ország  szünteti meg a dollár elszámolást az olajüzletben, igy Oroszország is és az amerikai  központi bank beindította a bankóprést. Ma már számolatlanul nyomják a dollárt,  „hadd lássuk úristen, mire megyünk ketten” alapon.

Hogy valami  nagy világrengető pénzügyi csőd előtt állunk, az már senki előtt nem lehet kétséges.  Az okos  pénzemberek szépen lassan gyüjtögetik az aranyat és ezüstöt. Észak-Amerikában már vagy  három éve  óriási arany ékszer, tört arany  felvásárlás folyik. Egész oldalas újság, rádió, TV hirdetések tömege biztatja az embereket, hogy adják el ékszereiket, mert „az aranynak ilyen magas ára sohasem volt, mint most”.  Ebben sok igazság van, de a felét sem vallják be.  . Ugyanis a nemesfémek ára  nem tartott lépést az inflációval, messze lemaradt a folyton  csökkenő vásárló értékű dollárral szemben,. A hiszékeny emberek pedig rohannak  beváltani azt a tartalékot, amely  egy kis idő múlva, talán az életüket menthetné meg.  Az újság, rádió és TV  után ítélve ez a kampány már  Magyarországon is elkezdődött.  Ez  világos bizonyítéka a közelgő, állandósuló pénzügyi válságnak. Egyes  emberek  nyilván  jól tudják, mire számíthatnak. Példájuk nyomán, ha dollár milliomos lennék minden pénzemet aranyba, ezüstbe fektetném.

Mit tehet egy ilyen teljesen lerongyolódott kis ország, mint a miénk?

A polgári kormány  pillanatnyilag „tűzoltással” van elfoglalva.  Az  államkassza  teljes kifosztásának lehetetlenné tételén fáradozik,   megkezdte a korrupció felszámolását. Azt teljesen kiirtani nem lehet ugyan,  de ha felére csökkenti, az is óriási eredmény lesz..  Ugyanis a teljes vezetőréteget leváltani, pótolni nem lehet.  Ahhoz sok tízezer szakértőre volna szükség, ami nem áll rendelkezésükre.  Igy csak a kemény ellenőrzés lehetséges.

A teljes rendteremtés vége még messze van. A költségvetésben óriási lukakat kell valahogyan befoltozni, munka alkalmakat kell teremteni, gazdasági és politikai reformokat kell végrehajtani.. Igy hosszútávú tervezést lehet ugyan készíteni, de a  végrehajtáshoz idő kell.

A világ krízis a  nyakunkon van, arra nemcsak tervezni kell, hanem cselekedni is, a legrövidebb időn belül. Űgy vélem,  legalább alapvető élelmiszerek  és energia hordozók  terén autarkiára, azaz teljes önellátásra  kellene törekednünk. 

Amíg el nem dől a világ  sorsa, ne  adjuk el az aranyat és az ezüstöt – ha van....

Magyaródy Szabolcs