Kivonat
James D. Wolfensohn
A Világbank Csoport elnöke
A MÁSIK VILÁG
Az előadás a Világbank éves közgyűlésén hangzott el, Washington D.C., 1998. október 6.
Egy évvel ezelőtt még a fejlődő országok mindegyike fejlődni látszott a következő évtizedben. Egy éve még optimisták voltunk. Azután következett a krízis és válság egy éve.
Miközben ma itt pénzügyi válságról beszélünk, a szegények fájdalma vesz körül minket, tennünk kell ez ellen az emberi fájdalom ellen. Tovább kell mennünk, mint a pénzügyi stabilizáció, szerkezeti változásokra kell erőinket összpontosítanunk, amik a fenntartható fejlődéshez és a megújuláshoz szükségesek, a szociális kérdésekre kell összpontosítanunk. Mindegy, mennyi pénzt pumpálunk pénzügyi csomagokba, nem fognak stabilitást hozni. Megtanultuk, a pénzügyi tervek önmagukban nem elégségesek. Megtanultuk, hogy a kormányokat a gazdaság rendbe hozása érdekében fájdalmas lépések megtételére kérve hatalmas feszültségeket gerjeszthetünk. Nem a kormányok, hanem az emberek érzik a fájdalmat.
A költségvetési hiányok megszüntetésekor iskolás gyermekeket támogató, egészségügyi ellátást biztosító programok szorulhatnak háttérbe, sok-sok közép- és kisvállalkozás, amely a tulajdonosnak és az alkalmazottaknak megélhetést biztosít, hiteltől eshet el, és csődbe mehet. Valami baj van a rendszerrel, mert még az évek során szigorú gazdaságpolitikát követő országokat is megtépázzák a nemzetközi pénzügyi piacok, az ország munkásait kidobják munkahelyükről, gyermekeik kénytelenek megszakítani tanulmányaikat, reményeiket és álmaikat elpusztítják.
Meg kell értenünk a válság okait, a problémák túl nagyok, a következmények túl fontosak, hogy a múltban bevált válaszokkal, vagy mai ideológiákkal reagáljunk rájuk. Látjuk, hogy a mai világgazdaságban az országok becsábíthatják a magántőkét, építhetnek banki és pénzügyi rendszereket, növekedést érhetnek el, befektethetnek az emberekbe – néhány emberbe, de az őslakos szegény bennszülöttek hátrányos helyzetbe kerülnek, …
Sokszor túl szűk látókörűek voltunka szükséges gazdasági átalakításokat illetően – miközben makrogazdasági mutatókra összpontosítottunk, olyan reformokra, mint a privatizáció, de figyelmen kívül hagytuk az alapvető intézményi infrastruktúrát, támogattuk az elhibázott tőkebefektetési kezdeményezéseket. Túl gyakran csak a gazdaságra koncentráltunk, a társadalom szociális, politikai, környezeti és kulturális szempontjainak megértése nélkül. Felépíthetünk egy új nemzetközi pénzügyi berendezkedést, de az egy homokra épült ház lesz. Egy másik fokmérőre van szükség, amely a hosszú távú növekedéshez szükséges strukturális reformokat tartalmazza, humán és szociális elszámolást, foglalkozik a környezettel, a vidékfejlesztéssel, a helyi őslakosokkal, az infrastruktúra fejlődésével, a nők helyzetével és így tovább …
Egy új megközelítés kidolgozásán kell fáradoznunk, olyan feltételeket kell teremteni a jó kormányzáshoz, mely alkalmas az átláthatóság, a beleszólási jog, az információ szabad áramlására, a korrupció leküzdésére, mely a piacgazdaságot szabályozza, amely véd az egyéni érdekek szeszélyei ellen, ehhez átlátható és megfelelően ellenőrzött pénzügyi rendszer kell. A periférián lévőket be kell vonnunk a közszolgálatba, gondoskodnunk kell a helyi víz- és energiaellátásról, a megélhetés biztonságáról, a fő utakon túl e mellékutakról, minden ország kultúrája fontos, hogy a fejlődés biztos történelmi alapokon nyugodjon. Az országoknak és kormányaiknak kell a vezetői székben ülni, és tapasztalatunk szerint, az embereket kell megkérdezni és a döntésekbe bevonni. Azt sem lehet elégszer kiemelni, hogy nem tudunk és nem is szabad a fejlődést felső utasításra és idegen országokból irányítva kikényszeríteni.
Mi történne, ha a kormányok és a polgárok összefoghatnának a magánszektorral a hosszú távú prioritások eldöntésében? A fejlődési együttműködés új megközelítéséről van szó. A Világbank Csoport elkötelezett egy ilyen együttműködésre, …
Újságok főcímei tele voltak a pénzügyi válság híreivel, a témánk a pénzügyi berendezkedés, de erős biztonsági hálók kiépítése kell, hogy a válságmegelőzésnek és a válságkezelésnek része legyen. A fejlődés nem csak tőke kiegyenlítés. A fejlődés a makrogazdaság helyes gyakorlásáról szól …
A fejlődés lényege, hogy minden alkatrészt a helyére kell illeszteni – együtt és harmóniában. A nemzetközi pénzügyi közösség mindeddig nem ezt az álláspontot képviselte.
Össze kell fognunk, és közösen kell elköteleznünk magunkat egy jobb világ építésére, hogy tudjuk, mit kellene a jövőben másként csinálnunk. Ki kell dolgoznunk a válságok megoldásának hatékonyabb módját, a terhek jobb elosztását, mely nem végzetes a munkásokra, a kisvállalkozásokra és más ártatlan áldozatokra nézve. Gyorsan kell a vészhelyzetekre kidolgozott szociális segítséget bevetnünk.
Ne álljunk meg a pénzügyi elemzésnél. Ne álljunk meg a pénzügyi berendezkedésnél. Ne álljunk meg a pénzügyi szektor reformjánál. És nem helyénvaló az intézményeink háztartásáról beszélni, amikor ég a ház...